Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdasgsága. Pál apostol
VEÖREÖS IMRE: Az Újszövetség színgazdagsága 69 terjedt a halál, mert mindenki vétkezett” (Róm 5,12). Ebben a mondatban a mert kötőszó döntő jelentőségű: a bűn ismétlődését nem a biológiai öröklődés hozza magával, hanem a bűnbeesés ismétlődése: minden ember személyében felelős a bűnért. A másik figyelemreméltó e megállapításban: a bűn szó egyes számban áll. Pál másutt is - ahol saját nyelvhasználata szerint szól - egyes számban beszél a bűnről, eltérően az őskeresztény többes számú kifejezésmódtól, amely 1 Kor 15,3-ban jelentkezik: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért” (E. Lohse). A bűn az ő számára nem egyes vétkek sorozata, hanem olyan hatalom, amelyből senki nem szabadulhat: „zsidók és görögök [pogányok] mindannyian a bűn hatalmában vannak” (Róm 3,9). A bűn és halál összefüggésére sem keres magyarázatot az apostol, csak átveszi a bűneset elbeszéléséből. „Bűn és halál az ember sorsává lett” (Karner Károly). Pál megállapításánál tovább ma sem juthatunk. Krisztus kereszthalálának és feltámadásának üdveseménye, a megbékéltetés, az igazzá tevés azonban megszabadít a bűn hatalmából. Ezt a szabadságot az apostol az ajándék és & feladat kettősségével írja le. „Nem tartozunk a testnek azzal, hogy a test szerint éljünk” (Róm 8,12). Ennek a mondatnak az értelmezésénél figyelnünk kell arra, hogy a fordításban nem tudjuk visszaadni azt a két különböző görög szót, amelyet Pál a magyar „test” szó helyén az eredetiben használ. Az első helyen szórna szerepel, melynek jelentése valóban „test”, de nem az ember külső alakját vagy testiségét, hanem az egész embert jelöli. A másik görög szó, amelyet a fordítás a mondat következő helyén szintén csak a „test” szóval tud kifejezni: a szarx. Pál fogalmi nyelvén ez a görög szó az ember esendő, bűnös állapotának megjelölésére szolgál. A mondat tehát azt jelenti: nem tartozunk az ember bűnös állapota szerint élni, azaz nem vagyunk a bűn hatalmában. Ez Isten mentő szeretetének ajándéka Krisztus által. De nyomban következik & feladat a mondat folytatásában: „Mert ha test [szarx] szerint éltek, meg kell halnotok; ha azonban a test [bűnös] cselekedeteit a Lélek segítségével megoldok - litek, éltek” (Róm 8,13). Ez az igehely figyelmeztet arra is, hogy Pál a „halált” nem pusztán biológiai értelemben használja, hanem az Istentől való végleges elszakadás állapotaként értelmezi. Az ajándék és feladat kettőségéhez hasonlóan ugyanezt fejezi ki az apostol a kijelentő mód és a felszólító mód együttes használatával. A keresztény emberre érvényes: „meghaltunk a bűnnek” (Róm 6,2. Az igeidő befejezett egyszeri történést jelöl). Néhány mondattal tovább: „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben [szóma] úgy, hogy engedelmeskedtek kívánságainak” (Róm 6,12). Vagy egyetlen mondatban a kijelentés és felszólítás: „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok vagytok” (1 Kor 5,7). A kovász a rossznak a képe. Krisztus halála által - mondja az apostol - ti már „kovásztalanok”, azaz tiszták vagytok; ezért legyetek is azzá. A felszólító mód nincs ellentétben a kijelentő móddal, inkább következik abból (R. Bultmann). „Ha a Lélek által élünk, a Lélek által is járjunk” (Gál 5,25. „Élünk”: kijelentő mód; „járjunk”: felszólító mód). A jó cselekvése az erkölcsi erőfeszítés közben is megmarad Isten munkájának, és nem lesz belőle emberi teljesítmény. A „Lélek szerint járjatok” felhívásra következik a felsorolás a Lélek gyümölcseiről: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gál 5,16 és 22-23). Isten irgalmas cselekvése Krisztus által megszabadított a tövény hatalmából. Hogy ez mit jelent az igazzá válás útján, arról már szóltunk: Isten tetszésének cselekedetekkel való elnyerésének kényszere helyett Isten gyermekének bizodalmas szabadságát: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket” (Gál 5,1). A törvénytől való szabad
