Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Kulturális figyelő
84 KULTURÁLIS FIGYELŐ Párbeszéd Krisztusról Karácsony előtt jelent meg Hegyi Gábor és Markó Iván kötete (Szentföldi látomások. Kísérőszöveget írták Donáth László és Raj Tamás. Metrum 1988). A mű lényege a párbeszéd. A könyvben kereszténység és zsidóság találkozik a fotókon, illetve a lelkész és a rabbi beszélgetésében. A párbeszéd témája Krisztus. Markó Iván balettja (Jézus, az ember fia) és a Szentföldet bejáró Hegyi Gábor Jézus emberségét igyekezett megközelíteni. A mű az Írás képi exsgézise. A fotókat Donáth—Raj párbeszéde kíséri. A Szentföldi látomások műfaja nehezen meghatározható: balettkönyv? Szentföld-album? fotómeditáció? — mindez egyszerre. A magyar könyvkiadásban nincs előzménye, meglepetés, akárcsak a három évvel ezelőtti Markó- balett volt. Hegyi Gábor fotói („látomásai”) tíz fejezetben követik nyomon Jézus életét a Budapest Sportcsarnokban és Palesztinában, az angyali üdvözlettől a keresztig, Názárettől a Via Dolorosáig. A képeken: kezek és kövek. A kezek a tanítványság, Istenre szorultság, ugyanakkor az isteni lehajolás kifejezői is — értelmezi Donáth László a képeket. A kövek tanulságairól a Lukács evangéliumából vett mottók (Lk 3:8, 10:15, 19:40, 44, 21:5—6) és Raj Tamás szólnak: a választott nép vándordíjának mérföldkövei. A dialógus is újszerű. Témája nem a békemunka, társadalmi konszenzus, a család — hanem Jézus: a kínos botrány, az egzisztenciális jelentőségű teológiai ellentét. Erről Új magyar filmek körképe Mily korban élünk — talán így lehetne marokra fogni a XXI. magyar filmszemle harminc-valahány bemutatóját, hiszen közülük csupán egy játszódik a múlt században, a többi mind ebben a huszadikban. A korra jellemző, hogy torlódik benne, egyszersmind szét is hull az idő. A szemle öt napján lehetett (volna) megnézni a filmeket, s így egysükéig nem volt szó, pedig ez az, „ami elsősorban összeköti” a zsidóságot és a kereszténységet, ezek a leginkább rendezésre szoruló „közös dolgaink”. A Donáth—Raj-dialógus a két álláspont világos képviseletét és kölcsönös tiszteletben tartását mutatja. Itt-ott föltűnnek ugyan a kétezer éves apologeti- kus, polemikus hagyományok, de ez annak tudható be, hogy a perbeszéd csak nemrég szelídült párbeszéddé. Már első olvasásra szembeötlik, hogy a beszélgetőpartnerek nem is annyra hitükben, mint gondolkodásuk, érvelésük jellegében különböznek. Más a keresztény és más a zsidó teológia nyelve. Donáth László definícióira Raj Tamás történetekkel felel. A beszélgetés Keresztelő János prófétai küldetést és sorsot szimbolizáló keresztjétől indul, s a golgotái keresztnél, „a megbékélés eseményénél” jut nyugvópontra. A lelkész és a rabbi álláspontja itt találkozik: „zsidónak és kereszténynek élete egyaránt csak Isten irgalmából eredhet. Nem az a feladatunk, hogy sérelmeket, mulasztásokat felsoroljunk, hogy elfojtást és közönyt felidézzünk, hanem hogy komolyan vegyük a sürgető időt, avagy Jézus szavát: »Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled ...«” Az olvasót zavarhatja ugyan néhány sajnálatos hiányosság, kiadói botlás (a Szentföldi látomások borítójának harsány színei, a szöveg nyomdahibái), ám a párbeszéd jelentőségét, értékét nem csökkenti. Csepregi Zoltán szerű osztással kiderül: naponta hatot. Hatot, ha.. némelyik (s a kiválók közül való is) nem lett volna két-, háromvagy még több részes. Nemcsak a terjedelem korlátozta sűrítés ösztönöz tehát a válogatásra, hanem az is, hogy a teljes mezőnyből e sorok írásáig még nem lát(hat)tam a szemle valamennyi filmjét. Ennyit elöljáróban az idő tor
