Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Bárdossy György: Ki szegény a mai Magyarországon?
BÁRDOSSY GYÖRGY: KI SZEGÉNY .. . ? 65 nagyobb anyagi erőket igényel. Többszörösen hátrányos helyzet. A 80-as években ezt a kérdést hazánkban többen is vizsgálták. A továbbiakban Bokor Ágnes eredményeit ismertetem vázlatosan, aki P. Townsend többdimenziós elméleti modelljéből kiindulva vizsgálta a magyar helyzetet. Bokor Á. a hátrányoknak hat dimenzióját különböztette meg: (1) az anyagi színvonal, (2) a lakás, (3) a munkakörülmények, (4) az életstílus, (5) az érdekérvényesítés, (6) a betegség. E dimenziókban kimutatta a hátrányos helyzetűeket. Ezeknek aránya az anyagi dimenzióban 12, a lakásdimenzióban 7, a munkadimenzióban 5, az életstílus-dimenzióban 14, az érdekérvényesítés-dimenzióban 16, és a betegségdimenizóban 2 százalék volt. A hátrányok szerint csoportosította a vizsgált személyeket: a) akik egy dimenzióban sincsenek hátrányos helyzetben (38 százalék), és akik csak egy dimenzióban szenvednek hátrányt (33 százalék), b) akik két dimenzióban vannak hátrányos helyzetben (17 százalék), ezeket nevezte depriváció által veszélyeztetetteknek, és c) akik három vagy több dimenzióban vannak hátrányos helyzetben (12 százalék), ezeket nevezte el depriváltaknak. Ez az arány még ennél is magasabb lesz, ha tovább finomítja a módszerét a szerző. Végül is 1981—82-ben Magyarországon 1 millió 250 ezer ember volt deprivált (ez a lakosság 11 százaléka) és 1 millió 900 ezer ember volt veszélyeztetett helyzetben (20 százalék). Kiknek van nagy esélye a deprivációra? Elsősorban az idős embereknek, mert a közelmúlt történelmének hátrányt okozó fordulatai valójában őket érintették; továbbá az alacsony iskolai végzettségűeknek, mert nem tudnak lépést tartani a foglalkozásszerkezet változásaival, valamint az aprófalvak lakóinak, mert idősek is és alacsony iskolai végzettségűek is, továbbá falun rosszabbak a munkaalkalmak. Ki szegény Magyarországon? Erre a kérdésre próbáltam választ adni e rövid tanulmányban. A különféle vizsgálatokból az derül ki, hogy a szegények a 80-as évek elején is és a 80-as évek közepén is elsősorban szakképzetlen munkások és parasztok, az aprófalvak lakói, az alacsony iskolai végzettségű sokgyerekes családok tagjai. Ezek a réteg jellemzők az elmúlt időszak romló gazdasági feltételrendszere között kezdtek állandósulni, vagyis egy szegénységet örökítő réteg kezd kialakulni sajátos rétegtudattal. A gazdasági tendenciákat figyelembe véve az elkövetkezendő években várhatóan tovább csökken az életszínvonal, és ezzel együtt nőni fog a szegények száma. Ezért a szociálpolitikának figyelni kell ezekre az emberekre, és segíteni rajtuk. JEGYZETEK 1 Andorka Rudolf—Elekes Zsuzsa: A társadalmi problémák szociológiája (Megjelenés előtt álló egyetemi jegyzet) 2 Kovács Károly (Karner Károly): Hellenizmus, Róma, zsidóság ... (Köln—Bécs, 1989) 3 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (Bp., 1982) 4 (Szerk. Ferge Zs.—Várnai Gy.) Szociálpolitika ma és holnap (Bp., 1987) 5 Bokor Ágnes: Szegénység a mai Magyarországon (Bp., 1987) 6 Solt Ottilia: Szegénység c. előadása elhangzott 1985-ben. 7 Lakásstatisztikai Évkönyv, 1986. (Bp., KSH, 1987) 8 A lakosság jövedelmi rétegződése 1987-ben (Bp., KSH, 1987)
