Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Németh Gábor: Versek (továbbá a 60. oldalon)
56 RÓKUSFALVY PÁL: EMBERRÉ FEJLŐDÉSÜNKRŐL megfordítva. Az individuáció Carl Gustav Jung svájci pszichológus szerint — akitől ennek a belső fejlődési folyamatnak az elnevezése ered —: társadalmilag értékes önmegvalósítás. Ez az individuáció minden ember számára egyedülállóan izgalmas kaland, hiszen értékes önmagunk, jobbik énünk világot is szépítő megvalósítása annak arányában válik hatékonnyá, minél nagyobb ismeretlen tartományokat tudatosítunk, minél hatalmasabb erőket szelídítünk alkotásra személyiségünknek abból a tudattalan birodalmából, amelynek legősibb mélységeiben egy ritmusra lélek-zik az egész emberiség. 5 A lélek természeti jelenség, még akkor is, ha a természettudományok jelenlegi fejletlensége miatt — ma és még sokáig! — nem tudjuk azt a maga teljességéig és gyökeréig megismerni. A lélekkel, mint a bennünk levő nagyrészt ismeretlennel élünk együtt, amelynek éppúgy sokmillió éves előtörténete van, mint testi szervezetünknek, csak az utóbbiról már valamivel többet tudunk. E kettő azonban ugyanannak a bonyolult és mégis egységes lényegnek a megnyilvánulási formája. Ha ezt a sokmillió éves előtörténetet és az emberi lélek kollektív tudattalanig terjedő mélységét tekintjük, akkor lehetetlen nem látni, hogy az egész emberiség önmaga megismerésének és megvalósításának, tehát embersége kifejlődésének még csak a hajnalán tart. Végtelen és csodálatos lehetőségek állnának előttünk — a jelenkor minden borzalma ellenére — ha most már nemcsak a külső természet, hanem önmagunk természete felett is próbálnánk úrrá lenni. A tét ma már: az emberhez méltó túlélés. Ehhez azonban az is szükséges, hogy cselekvő felelősséggel egyénenként döbbenjünk rá: porszem létünk ellenére teremtőtársai vagyunk az Istennek. NÉMETH GÁBOR Sötétedés Balról az alkony pírja vörösük, jobbról az ifjú est ege kéklik, köztük, előttem a szürke az úr. Balról a Nap tüze megnyugodott már, jobbról a Hold egyedül lebeg árván, köztük, előttem a szürke az úr. Balról a bíbor mélye parázslik, jobbról a csillag-rengeteg úszik, köztük, előttem az ében az úr. Balról .a kristály éj feketéink, jobbról a kristály éj feketéllik, bennem az ősködös éjszaka gyúl. Itt ül előttem az éjben az Űr. Világosodás Jobbról a hajnal pírja dereng át, balról az éj még nyűvi palástját, köztük, előttem az ében az úr. Jobbról a fény hegye szúr öreg estet, balról a csillagok eltünedeztek, köztük, előttem az azúr az úr. Jobbról a Nap már véresen izzik, balról a vén Hold semmibe foszlik, köztük, előttem az azúr az úr. Jobbról a reggel bontja a szárnyát, balról a reggel bontja a szárnyát, bennem a pillanat élete gyúl. Itt ül előttem a fényben az Űr.
