Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Jánosy István: Deuteroezsaiás. Ézsaiás 40–42. fejezetének fordítása
JÄNOSY ISTVÁN: DEUTEROEZSAIÁS 47 27. Miért mondod, Jákob, miért szólsz így, Izrael: útam az Istennek titok lett, ügyem elmúlt az Űr előtt? 28. Hát nem tudod, vagy nem hallottad: örök Isten az Űr, ki teremtette a Föld határait. Nem fárad el, nem lankad el, bölcsessége megsejthetetlen. 29. Megfáradtnak erőt ád, erősíti az erőtlent. 30. Megfáradnak, meglankadnak az ifjak, a kiválók elesvén elesnek. 31. De erőt nyernek az Űrban bízók, szárnyalnak mint a sas; futnak, s nem fáradnak el. járnak, s nem lankadnak el. Ézsaiás 41. fejezet 1. Hallgassatok meg, szigetlakok, népek, vegyenek erőt! Jöjjenek elő, szóljanak, álljunk perbe egymással! 2. Ki indítá föl őt keletről győzni kiáltva lábait? Ki adja elébe a népeket: igázzon le királyokat? Mint port löki kardjára őket, megtört pozdorját íja elé. 3. Kergeti őket, bizton átmegy, lába sem éri az ösvényt. 4. Ezt ki tette, mivelte, ki hívta kezdettől a nemzetségeket? Én, az Űr vagyok első, s az utolsókkal is én vagyok. 5. Látták a szigetlakok és rettentek, Föld szélein megremegnek, közelednek összejönnek. 6. Kiki segíti társát, Légy erős! — mondja testvérének. 7. Bálványkovács biztatja az ötvöst, ki simító kalapáccsal veri az üllőt, s mondja: Jó ez a forrasztás; s megerősíti szegekkel: ne inogjon.
