Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Jánosy István: Deuteroezsaiás. Ézsaiás 40–42. fejezetének fordítása
JÁNOSY ISTVÁN: DEUTEROEZSAIÁS 45 Ézsaiás 40. fejezet 1. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! — mondja Istenetek. 2. Szóljatok Jeruzsálem szivéhez és hirdessétek néki, hogy bételt had-ideje, megbünhödött bűnéért, az Űr kezétől elvette zsoldját kétszeresen minden vétkéért. 3. Kiáltó szó: a pusztán Építsetek utat az Űrnak. Egyengessetek utcát Isteneteknek a pusztán. 4. Minden völgy emeltessék föl, hegy, domb, aláztassék meg. Legyen a hepehupás simává, dimbes-dombos mélysíkká, 5. mert kitárul az Űr dicsősége, meglátja minden test egyben, hogy az Űr szája szólott. 6. Egy hang szól: Kiálts! Mondók: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, minden bája: mezők virága. 7. Elszárad a fű elfonnyad a virág, mert Isten szelleme fúj rá. Bizony fű a nép. 8. Fű elszárad, virág meghervad. Istenünk szava örökre megmarad. 9. Menj föl magas hegyre, ki örömet szólsz Sionnak! Emeld föl szódat erősen, Jeruzsálem örökhozója! Kiáltsál, ne félj! Mondd Júda várossainak: íme Istenetek! 10. Imé, jön Uram, az Űr nagy hatalommal. Karja uralkodik, lm vele szerzeménye, Cselekedete őelőtte. 11. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjába gyűjti bárányait, keblébe emeli, vezérli a legelőket.
