Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Jánosy István: Deuteroezsaiás. Ézsaiás 40–42. fejezetének fordítása
44 JÁNOSY ISTVÁN: DEUTEROEZSAIÁS megvigasztalás korszaka következik azáltal, hogy ő, Jahve ismét melléjük áll, és eszközül használva föl Küroszt, megdönti Babilont, és a zsidókat újra összegyűjti az ősi ígéret földjén. Tehát a feladat, amit Deuteroézsaiás kapott: a vigasztalás és a kegyelem korszakának megjövendölése, a „jó hír” meghirdetése: „Vigasztalódjatok! Ne féljetek!” Annál is inkább szükséges ez az örömhirdetés, mert a nép a sok csapás alatt már-már reményét vesztette, már-már úgy érzi: istene, Jahve elhagyta őket, többé nem segíti: „utam az Istennek titok lett, ügyem elmúlt az Ür előtt”. Sőt a végletesen csalódott nép talán már azt is kezdi sejteni: Jahve nemcsak cserben hagyta őket, hanem tehetetlen: ereje alul maradt a hatalmas babiloni istenek erejéhez képest. Ezért idézi a próféta Jahvét és ellenfeleit a bíróság elé: ott mutassák meg, ki az erősebb, hatalmasabb. És az Űr most megmutatja, hogy ő! A pogány istenek semmik hozzá képest, puszta kézzel csinált bálványok: „Én vagyok az Űr, nincs más! / Rajtam kívül nincs isten. / Én vagyok az Űr és más nincs, / ki a fényt formálom, éjt teremtek / békét szerzek, gonoszt teremtek” (Ézs 45,5—6). És közeledik már — még nincs itt! — Isten eszköze, Kürosz, aki majd megdönti Babilont. A történelem eseményeit Jahve irányítja — ezt már azelőtt is így látták a zsidók: Mózest, Józsuát, a bírákat, Dávidot mindig hathatósan segítette, hogy ők kerekedjenek felül szomszédaikon. De most, ez új helyzetben Jahve mintha cserben hagyta volna őket. A körülöttük feltámadó nagy birodalmak elefánt-birkózásában a maroknyi zsidó nép felmorzsolódik. Ennek mond ellene Deuteroézsaiás próféciája. Az olyan birodalomóriások, mint Perzsia és Egyiptom, továbbra is fennállnak és tusakodnak egymással, és az arányok sem változnak: a zsidó nép továbbra is maroknyi kis nép marad az óriások között, de istene, Jahve különleges szerepet szánt neki: hogy erkölcseiben, ember szer etetőben legyen magasabb rendű, legyen vonzó példakép a többi nép számára. Ez Deuteroézsaiás végső kérügmája, amely már Jézus felé tekint. Az ő titokzatos „Isten szolgája” (ebed Jahvé-ja), akinek eljövetelét Deuteroézsaiás olyan titokzatosan megjövendölte: Jézusban jelent meg. Az itt közölt versfordítás, amennyire lehet, követi az eredeti versformát. A héberben a sorok általában háromüteműek, csak ritkábban négy- vagy kétüteműek. Ezt a magyar tagoló verssel nagyon jól lehet utánozni, csak a hangsúly eltérő: a héberben a szó végén, vagy vége felé van, a magyarban a szó elején. Többnyire a sorok párosán jelentkeznek: a második sor ugyanazt a tartalmat fejezi ki, mint az első, csak más szavakkal, képekkel. Ez a forma a magyarban is ismerős, elsősorban népdalainkban. Pl.: Megyen már a hajnalcsillag lefelé. Az én babám most megyen hazafelé. Meg műdalainkban: Reszket a bokor, mert madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert eszembe jutottál.
