Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Jánosy István: Deuteroezsaiás. Ézsaiás 40–42. fejezetének fordítása
JÁNOSY ISTVÁN Deuteroézsaiás Az ószövetségi hithirdetés legmagasabb csúcsa: Deuteroézsaiás. Csak a Himalájához hasonlítható. Megértéséhez röviden idézzük fel a történelmi tényeket. A Kr. e. 8. században az asszír nagybirodalom megtámadja, és teljesen elpusztítja az északi zsidó királyságot, Izráelt, és a déli királyság, Juda is ki van téve a támadásnak. Ez a szörnyű katasztrófa a háttere Ézsaiás prófétai küldetésének. A 7. században a babiloniak megdöntötték az asszír nagybirodalmat, és megsemmisítették fővárosukat, Ninivét. A babiloni birodalom fénykora Na- bukadnezár uralma (Kr. e. 604—562). Ez az uralkodó Kr. e. 587-ben elfoglalta Jeruzsálemet, és a zsidók színét-javát (kb. 12—15 000 embert) elhur- coltatta és Babilonban telepítette le. Ez a bábiloni fogság korszaka, Jeremiás és Ezékiel próféták működésének az ideje. Jeruzsálem bukása után Na- bukadnezár további hadjáratokat vezetett Egyiptom, majd Tirus ellen, amit nem sikerült elfoglalnia. Babilon gyors hanyatlása utolsó uralkodója, Na- bonid alatt (Kr. e. 556—539) következett be. Babilon ellenfelei voltak a mé- dek, akik Ekbatána központtal nagy birodalmat építettek ki. A médek gyöngítésére Nabonid azok ellenségével, a perzsa Kürosszal szövetkezett, aki Kr. e. 550-ben elfoglalta Ekbatánát, s ekkor Babilon egy még hatalmasabb birodalommal találta magát szembe. Mire Nabonid erre ráocsúdott, már késő volt. Gyöngítette hatalmát a belső ellenzék is, főleg a főisten, Marduk papsága, mivel Nabonid Szint, a Holdistent favorizálta. A döntő csata Kr. e. 539-ben következett be, ekkor Kürosz megsemmisítette Babilon uralmát, egyben fölszabadította a zsidókat, és hazaküldte őket Júdeába. Ebben az időszakban működött a zsidók egyik lenagyobb (vagy épp legnagyobb) prófétája, akinek nevét és életét nem ismerjük. Művét utóbb Ézsaiás könyvéhez csatolták, úgyhogy annak 40—55. fejezete tartalmazza azt. Nyilvános működése abban az időszakban kezdődött, amikor Kürosz a médeket már legyőzte, de Babilont még nem foglalta el. A Deuteroézsaiás előtti nagy próféták úgy látták, hogy a zsidó népet ért sorozatos csapásokat maga Jahve (Isten izraeli neve) küldte rájuk, büntetésül hűtlenségükért és erkölcstelenségükért: sorozatosan áthágták az ő parancsait. Deuteroézsaiás is vallja ezt a szemléletet, csakhogy ő most már új küldetést teljesít, miszerint Jahve elégnek ítélte a népet ért csapásokat, úgy látta: „megbűnhődött bűnéért, az Ür kezétől elvette zsoldját”, most már a
