Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - M. Kozák Éva–Gál Tibor: A kővágóőrsi evangélikus templom
KOZÁK ÉVA—GÁL TIBOR: A KÖVÁGÓORSI TEMPLOM 35 A templombelső helyreállítás után (sajnos az épületről ábrázolást és leírást csak a 18. század közepéről ismerünk). Az 1982-ben megindult ásatás és falkutatás a középkori forrásokat igazolta. A templomdombon a 13. század elején épült az első templom, amely a mainál lényegesen kisebb volt. A négyszögletes, síkmennyezetes hajóhoz boltozott, egyenes záródású szentély csatlakozott. A hajó és a szentély közti szintkülönbség egy lépcsőfoknyi volt. Az épületben még a középkor folyamán két oltár, karzat és szószék épült (talán az oltárok egyikét díszítette a most előkerült gótikus madonnaszobor-töredék). A hajót a déli oldalon négy kisméretű ablak világította meg. A szentélyt — mivel a 18. században alapozásig lebontották — részletesebben nem ismerjük. A középkorban a bejárat valószínűleg a nyugati homlokzat tengelyében volt. A külső homlokzatok egyszerűen vakoltak voltak, amelyekből nagy foltok maradtak meg. A 16. század elejétől a 18. század közepéig az evangélikusok és a katolikusok közösen használták a templomot. Ez idő alatt épülhetett a mai torony elődje és a templomot övező körítőfalak. 1774-ben az evangélikus gyülekezet szerezte meg a templomot. A gyülekezet még a 18. század folyamán két építési szakaszban, kívül-belül teljesen átalakította és megnagyobbította a templomot. Kelet és nyugat irányában — a mai tömegnek megfelelően — bővítették ki az épületet. A boltozatok készítése miatt megemelték a párkányokat (a szentélyt 1863-ban másodszor is beboltozták). A déli homlokzat közepén előcsarnokkal védett bejáratot nyitottak és új nyílásrendszert alakítottak ki, amely — a belső karzatot figye-
