Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - M. Kozák Éva–Gál Tibor: A kővágóőrsi evangélikus templom
M. KOZÁK ÉVA-GÁL TIBOR A kővágóőrsi evangélikus tempi om Régészeti feltárás A Balaton-felvidék festői környezetében, a Káli-medence déli részén fekszik Kővágóőrs község. Középkori eredetű, majd barokk stílusban átépített temploma, a település középpontjában, kiemelkedő sziklaszirtre épült. A község első említése 1263-ból származik. Az 1332—33-ból fentmaradt pápai tizedjegyzékben Kővágóőrsöt, mint a tapolcai kerület plébániáját tartják számon. A kettős település neve 1351-ben Nagy- és Kisőrs. A kővágóőrsi lakosság nagy része a XVI. század végén csatlakozott a reformációhoz, és egy 1779-ben keletkezett lévél utal arra, hogy 1605-ben már állandó lelkésze van a gyülekezetnek. Az ellenreformáció idején állandó harc folyt az evangélikusok és katolikusok között a templom használatáért. A katolikusok még 1774-Jben is vallási célokra csak egy szobát használtak, mígnem 1755—1802 között felépült új templomuk. A XVIII. századtól már nemcsak a településre, hanem a templomra vonatkozóan is értékes írásos feljegyzések és ábrázolások maradtak fent. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1982, 1985, 1987-ben helyreállítást megelőző régészeti kutatásokat végzett a templomban. Az írásos feljegyzések közlései és a feltárások eredményei együttesen hozzájárultak, hogy a templom építéstörténetéről hiteles képet kapjunk. A templom mai állapotában egyhajós teremtemplom. A hajóval megegyező szélességű lesarkított szentéllyel zárul a keleti oldalon, nyugaton a hajóval megegyező szélességű torony emelkedik, ahonnan az egyedüli bejárat nyílik. A belsőt felül cseh boltozatsor fedi. A teret szinte teljesen betölti a nyugati tégla-, a déli és északi fakarzat, valamint a XVIII. századi padok. A falkutatás és -feltárás nyomán egyértelműen kiderült, hogy mind a külső, mind a belső megjelenésében barokk templom középső szakasza magába foglal egy korábbi, XIII. század első harmadára tehető román templomot. Ez kőszirten épült csekély alappal, de széles kőfalazattal. A hajó téglalap formájú, melyhez keleten egy szabálytalan négyszögű, egyenesen záródó szentély csatlakozott, ennek alapfalait a barokk szentély belsejében találtuk meg. A hajó csekély kiugrású lábazatról induló északi, illetve déli fala a párkány magasságáig megmaradt, és sok helyen a középkori vakolt felület is. A hajó nyugati homlokzatát a torony építésékor bontották el. A templomhajót délről négy román ablak világította meg, ebből kettőt sikerült feltárnunk. A középkori bejáratot nyugatról nyitották, ez teljesen megsemmisült a torony építésekor. Az eredeti középkori padlóból nem maradt meg semmi. A szentélyben az
