Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Kulturális figyelő
Kulturális figyelő 93 sítését tartja. Utolsó szerkesztőbizottsági ülésünkön, szeptember 12-én - az egyházi vezetőség tagjai különböző, vidéki és külföldi elfoglaltságuk miatt nem voltak jelen - megvitattuk a jelenlegi belső egyházi ütközések között a folyóirat követendő útját. Egyhangúan úgy határoztunk, hogy az egyházi hatóságok, irányzatok, csoportok nagyobbrészt egyházpolitikai viaskodásában a félévenként megjelenő folyóiratunk nem vesz részt. Azzal a reménységgel hoztuk ezt az elhatározást, hogy így jobban tudjuk szolgálni egyházunk jó irányú kibontakozását, mintha lapunk nagy késéssel küzdőtérré alakulna. Meggyőződésünk - és ez is hangot kapott ülésünkön -, hogy olvasóink is örülni fognak, ha a mai általános kavargásban e folyóiratban olyasmivel találkoznak, ami minden időszerűsége mellett is valami állandóbbat, maradandóbbat hordoz. Azt kívánjuk, hogy a Keresztyén Igazság új folyama legyen építője - ha más módon is, mint a Diakonia - egyházunk jelenének és jövőjének. Veöreös Imre Elfelejtett értékeink Egy helytörténetíró lelkész ébresztése A múlt esztendőben jelent meg Békéscsabán a „Fekete könyvek” sorozatában (12. szám) - amelyet Gecsei Lajos és Dr. Köteles Lajos szerkesztett - Skolka András hajdan volt evangélikus lelkész könyvének fordítása „A Békés vármegyei Mezőberény történeti tipográfiai leírása” címen. A könyvet Soós István fordította, ő írt hozzá bevezető tanulmányt. Soós István egy másik helytörténeti kiadványban „A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből” című tanulmánygyűjteményben, amelyet Szabó Ferenc szerkesztett, Orosházának 1815-ből való, Skolka András által írt tipográfiai leírását közli magyarra fordítva. Ő írja meg életrajzát is, amiről Zoványi Egyháztörténeti Lexikona megfeledkezik. így méltatja: „A schnepfenthali intézet nevelőjéről, Tessedik Sámuel munkatársáról és barátjáról, a mezőberényi gimnázium első rektoráról, az új-verbászi lelkészről és iskolaszervezőről kialakított kép meglehetősen elnagyoltnak, adatszegénynek, egyoldalúnak tetszik, és korán sem tükrözi azt a küzdelmes, rögös pályát, melyet Skolka rövid élete során bejárt. Skolka András személye, munkássága pedig mindenképpen megérdemli, hogy az utókor méltó emléket állítson neki; egyrészt azáltal, hogy felkutatja és nyomon követi életpályájának főbb mozzanatait, eseményeit, feltárja ezen életpálya pozitív és negatív jelenségeit, másrészt pedig elemzi tudós életművét, annak eszmei gyökereit és tudományos nézeteit, s kijelöli helyét a korabeli magyar tudományos életben”. Még születési éve is bizonytalan a szűkös forrásokban. Soós állapította meg, hogy 1777. november 25-én született a Liptó megyei Denénfaluban. Apja kézműves, anyja magyar származású, Ugrótzy Judit. Középiskoláit Pozsonyban végezte kitűnő eredménnyel. Különösen a pedagógia érdekelte. Ezért 1798-ban Pozsonyból Schnepfenthalba, Salzmann 1784-ben alapított, akkor már világhíres intézetébe ment. Itt tanított és megpróbálta ellesni a híres intézet módszerét. A göttingeni egyetemen fejezi be tanulmányait, ahol teológiát, természetfilozófiát, gazdaságtant, kémiát és statisztikát tanult. 1800-ban hívta meg Tessedik Skolkát Szarvasra, hogy legyen a gazdasági intézetben munkatársa, de az iskola anyagi nehézségei miatt jobb és biztosabb állás után kellett néznie. Az új állás a mezőberényi gimnázium volt. Ennek az intézménynek ő lett az alapító igazgatója. Sikeres működése ellenére 1809. januárjában elfoglalja az új-verbászi lelkészi állást. Itt is iskolát szervez, algimnáziumot. 1816. június 20-án, 39 éves korában tüdőbajban hunyt el. Tudományos munkássága is pedagógiai szándékú. Az volt a célja, hogy becsülettel hozzájáruljon „hazánk helyes megismeréséhez”. Szorgalmasan végzett napi munkája mellett Skolka arra igyekezett, hogy az 1800-as évek első felében megszerzett tudós hírnevét fejlessze és megtartsa. Statisztikai, helytörténeti munkákat írt előtanulmányként egy Magyarország statisztikáját összefoglaló műhöz. A kór erősebb volt nála.