Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Kulturális figyelő
Kulturális figyelő 89 rália magyar lakosságának adataival is ennek a kötetnek keretei között ismerkedhettünk volna meg. Bárdossy György Fényszóró Tenke Sándor szerkesztésében, a Református Egyház Sajtóosztálya adta ki Új Aranyhárfa címen azt a versantológiát, melyet haszonnal forgathatnak a tematikus gyűjteményeket keresők. A kötet címét az 1929-ben megjelent egyházi versgyűjteménytől kölcsönözte, melynek bizonyos pontokon folytatója, de egyúttal megújítója is. Kimaradtak belőle azok a költők, akik abban az időben divatosak voltak, de műveik nem állták ki az idők próbáját és újak kerültek be napjaink költői közül. Erénye ennek a válogatásnak, hogy az egyes témáknak nem „direktben” való megfogalmazását keresi, hanem az üzenetet tartja fontosnak. Hiszen az igazi értékeket felmutató keresztény költészetet nem egyes hittételek megfogalmazása, hanem a Krisztustól meghatározott embernek életen és halálon való versbeni gondolkodása jelenti. Ezt találjuk meg ebben a kötetben is. A klasszikusoknál és a maiaknál egyaránt. Berzsenyi Dánieltől Petrőczi Éváig minden kor és korosztály költői jelen vannak a kötetben. Erénye a válogatásnak az is, hogy az igazi értékekre figyel. Nem von határokat különböző háttérrel induló költők között. így pl. nem nézi a felekezeti határokat sem. Megtaláljuk benne a katolikus költészet reprezentánsait Babits Mihálytól Pilinszky Jánosig éppen úgy, mint természetesen a protestáns hagyományokból merítőket. Fontos az is, hogy az egyetemes magyarságot tartja szem előtt a válogatás. A kötet alcímében a verseket gyülekezeti és keresztény családi alkalmakra ajánlja. így az egyházi év eseményeit, szolgálati lehetőségeit veszi alapul a felosztás. De az egyházi esztendő mellett nem feledkezik el nemzeti ünnepeinkről, jeles napjainkról sem. Ugyancsak megemlékezik az édesanyákról, a gyermekekről vagy a pedagógusokról. A 441 oldalas antológia 16 fejezetre osztódik, mivel a már említett nagyobb egységeken belül is megvan egy bizonyos tematikai tagozódás. Öröm, hogy kézbe vehetjük, hogy használhatjuk, hogy gyülekezeti alkalmaknak munkaeszköze lehet ez a könyv. Nagy László SZENT ISTVÁN ARCHIKON ’88 (Békés Megyei Tanács Művelődési Osztálya, 1988). Az államalapító István király halálának 950. évfordulója alkalmából 1988-ban jó néhány könyvet kézbe vehettünk, de vajon eleget-e? Olvassuk-e és gyermekeink kezébe adjuk-e az Imre hercegnek szóló intelmeket? Ismerjük-e annak a keresztény etikának a forrását, amelynek majd ezer éve haszonélvezői vagyunk? Nem váltunk-e a romantikus szépítések áldozataivá, és tudunk-e szembesülni a Szent István-i mű nagyságával, annak ellentmondásaival? Sorjáznak a kérdések, és a válaszok alighanem dadogóssá nehezülnek, hiszen ötven évnek úgy kellett eltelnie, hogy milliók figyelmét őszinte szó helyett a királyi szimbólumok hazaszállítása körüli látványosság vagy éppen egy rockopera próbálta elterelni a lényegről, és a valódi ünnepet tűzijátékka I akarták pótolni. Mert Alkotmányt ünnepeltünk, és nem Istvánt, a Szentet, és a kutatók újabb részeredményei legfeljebb a tudományos életben forgók ismereteit gazdagították. Viszonylagos tehát az elmúlt év könyváradata a pótlandókhoz képest, és ezt a könyvet kivételes hely illeti meg. Új ezredév küszöbéhez érve - mint a kötet szerzői közül sokan megfogalmazták -, és főként napjainkban, aligha találunk még egy olyan nagyságú személyiséget, mint István király, akinek alakja és munkássága annyi gondolatot ébreszthetne bennünk. „Jöjj Isván király / Szentségedben felemelkedve / Segíts minket / Tavaszba fordult ínségünk” - olvashatjuk a könyv első lapján Schéner Mihály sorait, aki száz rajzával vallomásra inspirált püspököket, szerzeteseket, írókat, költőket, történészeket, és folytathatjuk a sort, mert rabbi, zeneszerző és zenekritikus, művészettörténész, teológus és újságíró lírai hangvételű vallomása vagy tárgyszerű megnyilat
