Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Körkérdés: Misszió itt és most? (Cserháti Péter, Nyírő Olga)
KÖRKÉRDÉS: Misszió itt és most? 83 Az egyház küldetése, hogy gyökereihez visszatalálva, lemondjon a hatalmi, politikai, ideológiai pozíciókról, vagy azok visszaszerzéséről, és újra eljusson az elesettekhez, a kirekesztettekhez, a börtönökbe, a kórházakba a nevelő- és szociális otthonokba, a munkásszálásokra, az utcára... És mindezt nem pénzadományok, nem intézmények, és nemcsak a papok, szolgáló rendek révén, hanem a „laikusok széleskörű bevonásával”, a hitüket élő, és sugárzó emberek, családok, közösségek személyes jelenlétével kell tennie. Mert az „egészségesek, okosak, gazdagok” világában is csak a szegények, elesettek szerető, megtartó, közösségi egyháza tud evangé- lizálni. Küldetése van talán országunknak is. „Oly sok balszerencse” után esélyünk van arra, hogy megteremthessünk egy felszabadító, ösztönző, de kizsákmányolás nélküli társadalmi és politikai berendezkedést, amely egyesítheti a nyugati szabadságtechnikák, illetve a közösségben gondolkodás előnyeit. Van-e minderre esélyünk? A „józan mérlegelés” és aggódó szívünk is azt súgja; nincs. Jézus azonban mást mond: „...én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. (Mt 28,20.) Cserháti Péter orvos Hűség Úgy gondolom, mindnyájunk témája ez, keresztényeké, hiszen mindenki missziónál, aki idegen környezetben Istenről bármi módon tanúskodik. Ez pedig egyformán feladatunk. Újat mondani nehéz, 2000 éves a feladat, amelyben állunk, Krisztus küldötteiként. A feladat ugyanaz, mint akkor volt: Jézus Krisztust kell és lehet hirdetnünk, a vele és benne hozzánk érkezett Isten országát, és a hozzá vezető utat: megtérést a bűnből és hitet. Alapvető követelmény, hogy a küldöttek a küldőt - Urunkat - képviselik és nem önmagukat. Az üzenetet a mához kell tolmácsolni, átadni, korunk nyelvén és szemléletével, a mai kor embere számára közérthetően, tartalmilag mai vonatkozásaiban, de hűségesen, egyértelműen a régi üzenetet. Ezzel egyúttal a hitünket is bizonyítjuk, hogy Jézus Krisztus Urunk üzenete ma is életbevágó lehetőség a kor emberének - nekünk magunknak is! - az életre és örök életre. Aktuális a küldöttek munkája mindenütt, ahol a kor embere célját veszített, utat tévesztett, és ezért úgy véli: nincs is út és nincs is cél! Aki küldött, legyen hűséges. Nem csak nagy dolgokban, aprókban is. Az egyháznak be kell bizonyítania, hogy valóban hiszi Isten jelenlétét. Különben nem épít, hanem rombol. Mérhetetlen nagy felelősség, mert úgy érzem, Isten országának a kulcsa valóban a küldöttekre van bízva. Aki küldetést vállal, annak a kor kihívásaira Jézus értékrendje szerint kell válaszolnia szavával és életével. Enélkül jobb, ha nem beszélünk küldetésünkről. Isten ereje és szeretete, amiről beszélünk, úgy valósul meg alapállásként az életünkben, ha hűségre törekszünk. Nem könnyű ma sem a hűség, sosem volt az. Arra gondolok, hányféle irányzat vonzása hat társadalmunkban, még keresztény név alatt is, és általában azok között, akik keresők, kutatnak, hit vonatkozásában megismerésre törekszenek. A mai kor embere felnőttként mindent ismerni és mindenről véleményt alkotni akar, értelmével elfogadni és bírálni. Istenünk dolgaiban ez nem megy. És így kerülnek kereső emberek tévútra, amely elvisz KRISZTUS KERESZTJÉTŐL. Pedig ma is csak az nevezheti magát kereszténynek, aki Krisztus keresztjét látja hitének és a világ életének középpontjában. Botrány ez ma is. Ahogy Pál írja (1 Kor 1,23): zsidóknak botrány, görögöknek ostobaság! De nekünk Isten ereje és bölcsessége. Más út, amely tőle elvon, mind más célba ér, nem őhozzá. Sok vonzó út hívogat mindnyájunkat. Ha Krisztus küldetésében járunk, nem oszthatjuk meg erőinket, igénye teljes. Hogy mondja az apostol? „Te pedig, fiam, józan légy mindenben. Szenvedj. Az evangélista munkáját cselekedd! Szolgálatodat teljesen töltsd be.” Óvatosan kell lépni: megvizsgálni, vajon merre lépek, ha Uramat kívánom képviselni küldöttjeként. Ha küldetését vállaltam, fel kell adnom a magam gondolatait, a magam igazságlátását és a magam módszereit annak akaratáért, akit Küldőmnek vallók. Vagy hűtlen sáfárrá leszek.
