Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Körkérdés: Misszió itt és most? (Cserháti Péter, Nyírő Olga)
KÖRKÉRDÉS Misszió itt és most? Itt és most Közhelyszámba menő kijelentés: a döntések korát éljük. Bizonyos döntések meghozatala előtt áll a világ, az ország, ahol élünk; egyházaink, közösségeink és mi mindannyian, egyenként. Az emberiségnek a globális politikai-gazdasági-szellemi végletek korában kell választ találnia az ipari-technikai forradalom és a környezetszennyezés, a túlfogyasztás és az éhezés immár létünket is fenyegető kérdéseire. A magyar nép, százféle külső és belső erő feszítésében ugyan, de talán most először dönthet maga arról - ennek minden terhével és felelősségével -, hogy milyen hazát akar építeni magának. Egyházainknak a negyven évnyi présből szabadulva, anyagi, emberi és részben erkölcsi erő híján kell mielőbb megtalálniuk az új utat a végletekig kiábrándult idősebbekhez, a már nem is kérdező fiatalokhoz. Itt és most egyre gyakrabban halljuk a kérdést: te miért élsz? S nincs többé készen kapott válasz, mert kegyetlen leckék után megtanultuk, hogy nem bújhatunk jelszavak és vezérek mögé, de a „fogyasztás” homokjába sem dughatjuk büntelenül a fejünket, mert az egyház sem hivatkozhat többé az elnyomásra, az ország a külső befolyásra, a világ a Föld kimeríthetetlen tartalékaira. Jézus pillantása lelkünk legmélyére hatol, mint egykor, ha a zsidók a római uralom, az adózás, a gyógyítás, a házasság felől faggatták: „Igen, mindez fontos - a szabadság, a jólét, az egészség, de hogy akarjátok mindezt elérni, ha fejetekben zűrzavar, a szívetekben pedig üresség honol? Ha a világotok pusztán az anyag középpont és tartalom nélküli halmaza? Ha nem veszitek tudomásul, hogy az egyetlen erő, amely társadalmatokat eddig is fenntartotta, szembefordulva a „létezés” farkastörvényeivel a szeretet? A szeretet, amely nem „e világból való”, ami az Isten, önmagának bizonyítása, amellyel az élet minden pillanatában rátok mosolyog? Először belülről kell megváltoznotok, erre kell törekednetek! Eltelt kétezer év, s mert volt időtök és teretek, szakadatlanul kitértetek az őszinte szembenézés elől, nyugtalanságotokat háborúkba, kalandokba fojtottátok, gazdasági- és eszmerendszereket dolgoztatok ki, s ezek hiábavalóságát felismerve maradt a puszta élvezés kábító gyönyöre. Az evangéliumot hol „tűzzel-vassal hirdettétek”, hol intellektuális hegycsúcsokról gúnyoltátok, s elkövettétek a XX. századot, úgy, ahogy az eddig történtidő és tér már csak korlátozottan áll rendelkezésetekre. Hamarosan döntenetek kell.” A misszió - küldetés A Jézust követő, benne bízó ember küldetése ma, hogy aktív szeretetével minél több vigaszt, reményt, örömöt szerezve tanúskodjék a létezés értelméről, az igazi boldogság mibenlétéről. Hinnie kell a közvetlen környezet és a világ jobbíthatóságában, de cselekedetét az erkölcsi felelősségérzet, a saját bűnössége belátásából fakadó megértés, szelíd együttérzés hatja át. Elkerüli a modem világ zsákutcáit és csendes hétköznapi, megszentelt életével soha nem látott fényben mutatja fel Krisztust.
