Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Frenyó Vilmos: Növények kölcsönhatása
FRENYÓ VILMOS Növények kölcsönhatása A virágok közt sincs mindig békesség! A kertészek tudják, hogy az esztétikai hatás mellett a közös csokorba kötött virágok egymásra tett élettani-biokémiai hatása sem közömbös. Vannak kedvező és kedvezőtlen összetételek; egyik esetben a csokor virágai egymás társaságában jóval tartósabbak, mint akkor, ha a viszonyuk nem kedvező. Ehhez hasonló jelenségek nyomán alakult és kapott nevet a harmincas években egy tudományág, vagy inkább csak „gallyacska”, az úgynevezett allelopátia, melynek egykori atyamestere volt a híres bécsi botanikus egyetemi tanár: Hans Molisch (1856- 1937). Élete vége felé, amikor már kiöregedett a nagyszabású botanikai felfedező utazásokból, melyek során több évig tanulmányozta Japán és India növényvilágát, mintegy hattyúdalként adta közre a növények egymásra tett hatásáról írt utolsó, vékonyka könyvét. Minthogy Molisch professzor vérbeli kísérletező növényfiziológus kutató volt, így mi sem állt távolabb tőle, mint a manapság sajnálatosan terjedő, gyermetegen szentimentális, álbiológiai szemlélet, amely szinte érző lelkülettel ruházná fel a növényvilágot. A cáfolatot istentelenségnek vélhetik, meg sem gondolva, hogy éppen az e fajta animizmus tenné kérdésessé az isteni bölcsességet, szeretetet és gondviselést. A helyhez rögzített növény ugyanis nem menekülhet ellenségeitől, a legelő állatoktól, sem a természeti katasztrófáktól. Vagyis egy tudatos, vagy akárcsak homályosan tudatos növényi létet a szüntelen rettegés töltene el a szadistának érzett világgal szemben. Halász Kristóf írói álnéven - mivelhogy szakmai körökben nem vették jó néven - már írtam ilyen témáról (Növényi psziché?) folyóiratunk 1987. évi 2. számában, de azóta is jelentek meg félrevezető írások és erősödtek a téves nézetek a növényekről. Úgy látszik a tudomány józansága, a valóság feltárására szolgáló fáradozása nehezen tudja kielégíteni a színes mesékre inkább kíváncsi képzeletet. Például 1988-ban megjelent könyv „Érző növények” című fejezetében a 85. lap közepén ez olvasható:, Az érdeklődés középpontjában a Kozmosz és a földi növényvilág kapcsolata áll. Mert elképzelhető, hogy a körülöttünk lévő növények - miközben mi rádióhullámokkal és űrszondákkal fürkésszük a közeli és távoli világmindenséget - már régóta kommunikálnak a földön kívüli civilizációkkal...?” (A könyv teljes címét és bibliográfiai adatait szándékosan nem tüntettem fel, egyrészt mert nem kívánom reklámozni az egyébként határozottan érdekfeszítő, ámbár korántsem meggyőző munkát. Másrészt feleslegesnek tartok, s nem is provokálok esetleges vitát a szerzővel.) Amikor nem tudom helyeselni az áltudományt, bármilyen vonzó is lehet, teljesen egyetértek dr. Gánti Tibor egyetemi tanár Barátommal, aki „Eltűnő szigetek” című igen olvasmányos könyvében (Natura kiadó 1983) a 189. lap elején így ír: „Nem én
