Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Bízik László: A pluralizmus nyíló kapujában
BÍZIK LÁSZLÓ A pluralizmus nyíló kapujában „Ha nem mondod ki, hogy te is így gondolod, valószínűleg nem is gondolod így. ” Konrád György „Na jó, na jó” (Cseh Tamás) Azt a feladatot kaptam, hogy írjak valamit a pluralizmusról. Először úgy értelmeztem, hogy próbáljam bemutatni a jelenkori teológiai áramlatokat, azaz a teológiai tudomány pluralizmusát, aminek megismerése az egyedül üdvözítő teológia monopóliumának szüntével ugyancsak nem lenne bolondság. De aztán megértettem, hogy nem erről van szó. Úgy általában a pluralizmusról, mint olyan, közölttettem. Teológus vagyok ugyan és nem politológus, de nekiültem az irodalomnak. Először a filozófiai pluralizmusról Leibnitzet és W. Jamest, aztán a politikai irodalmat, Weber, Fromm, Miller, Schelsky és Toffler, aztán a magyarokat Bibótói Hankissig, meg az ellenzékiekig. S miközben már roppant tudományos lettem, értettem meg, hogy ez sem az, amiről szó van. Csak nem az a helyzet, hogy tényleg kapok 9 flekket szabad használatra?! Megmá- morosodtam. A végén még odáig jutunk, hogy - „bátor”, de hebehurgya társadalom (és Ön-) kritikával - nem csak azt írhatom le, hogy mennyire utálom a sörösüvegvisszaváltást, hanem azt is, hogy mennyivel inkább a kommunista szöveget?! Hát öregem, hogy ezt megéltem. Itt azonban bejött a görcs, márminthogy én most arról írjak, a témával kapcsolatban amiről akarok? Na neem, ehhez én nem vagyok hozzászokva, kérem szépen. Nekem mondják meg rendesen, pár kacsintással, jelentőségteljes-fejbólogatós hallgatással, hogy mit akarnak. Értem én, mire megy ki a játék. Ismerem a szelek járását, tisztelettel. Azt, ami kell nekik, csak odabiggyesztem valahogy az utolsóelőtti bekezdésbe, a lényeget meg egy trükkös kis öncenzúrával belecsempészem ide-oda, hátha nem rövidítik le, ahogy néplapunkban szokták, a terjedelem miá. De ezt az új módit én még nem ismerem, nem ebben nőttem fel, jelentem alássan. Igaz ugyan, hogy a középkorban is már az Egyház képviselte divergáló teológiai iskoláival, szerzetesrendjeivel és a különböző tradíciókat elevenen tartó nemzeti jellegével a világi monarchista hatalommal szemben az emberi lélek, az ember személyiségének és méltóságának szabadságát és autonómiáját, mely egy nem pluralista társadalomban mégis pluralista személyiségek kifejlődését tette lehetségessé; az is igaz, hogy ami 1776-ban Virginia-USA -ban, vagy 1789-ben Párizsban megfogalmazódott, az a reformációból ered. Hiszen a reformáció s ezen belül a Két Birodalomról szóló tanítás indh/idualizációs tendenciája kétségtelen. Itt van a moderr. társadalmak kezdete, ahol szabad, autonóm személyiségek születtek, akik társadalmi méretekben
