Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Elekes Zsuzsanna: A drogprobléma Magyarországon
56 ELEKES ZSUZSANNA: A drogprobléma Magyarországon amelynek következtében viszonylag kis mennyiségű, visszaélésre alkalmas gyógyszer tartása is bűnelkövetésnek minősül. A közel egy évtizedes hallgatás, majd a hirtelen nyilvánosság következtében a közvéleményben egyértelműen az az érzet alakult ki, hogy a kábítószerfogyasztás robbanásszerű növekedése következett be. A néhány, kábítószeresekkel foglalkozó intézmény megszületése és az ismeretek terjedése, a szakemberekben is azt az érzetet keltette, hogy növekszik a kábítószert fogyasztók száma. Ezt az érzetet fokozta az a tény is, hogy az elmúlt években, az egyébként igen rossz feltételekkel működő gyermekvédelmi és pszichiátriai intézmények számára a kábítószeresekkel való foglalkozás jelentette szinte az egyetlen olyan lehetőséget, amely révén anyagi eszközökhöz juthattak. Ennek következtében minden ilyen intézménynek az volt a természetes érdeke, hogy a kábítószerfogyasztás rohamos terjedése mellett foglaljon állást. Mit jelent a drogprobléma Magyarországon? Az intézményi adatok egyértelműen a drogfogyasztók alacsony számát mutatják. A szórványos epidemiológiai vizsgálatok, valamint egy hólabda módszerrel jelenleg folyó mélyinterjús vizsgálatunk a drog- probléma ennél nagyobb arányú elterjedtségére utalnak. Nem tudjuk, mennyien vannak, és azt sem tudjuk, hogy nő vagy csökken a számuk. De ha csak tízen vannak, az is probléma. Másik probléma, hogy az érintett intézmények nem tudnak róluk. Ennek okai a következőképpen foglalhatók össze:- rövid ideje létezik és csak kevés a kábítószer-problémára specializált intézmény és szakember;- csupán egy szűkkörű gyerekpszichiátriai hálózat létezik, a fiatalkorúak pszichés problémáira nincs megfelelő ellátó hálózat, tehát nincs aki a szakintézmények feladatát helyettesítené;- a meglevő egészségügyi intézményeknek nincs kapacitása, szakembere, és féltik a „normál” betegeiket a kábítószeresektől, ezért igyekeznek elhárítani a hozzáfordulókat;- mivel nem garantálható a jelentkezett kábítószeresek adatainak titkosan kezelése, a törvény pedig bünteti a kábítószerfogyasztást, még a gyógyulásra motiváltak is nehezen szánják el magukat az orvosi kezelésre;- az oktatási és nevelési intézmények titkolják a kábítószerfogyasztó diákjaikat mert:- amúgy sincs megfelelő intézmény, ahova küldhetnék őket,- a kábítószerfogyasztás ténye rontja az iskola presztízsét,- féltik diákjaikat a büntetőjogi következményektől. Végül, talán a legnagyobb problémát a kábítószerfogyasztás eddigi kezelése jelenti. A hosszú elhallgatás, majd a kampányszerű megoldási kísérlet, amelyet félő, hogy az érdektelenség fog követni. Az az érdeketelenség, amely az alkoholproblémával már bekövetkezett, amint elveszítette politikai érdekességét, feszültséglevezető szerepét. IRODALOM Bayer I., Erdélyi I. (1988), A toxikománia alakulása hazánkban a nemzetközi tapasztalatok tükrében in: Tanulmányok a társadalmi beilleszkedési zavarokról, Kossuth 1988. 119-142. Elekes Zs. (1986), 14-18 éves fiatalok ivási szokásai, Alkohológia 1986/1,2-13. Elekes Zs., Liptay G. (1987). Az alkoholfogyasztás és más deviáns viselkedési formák elterjedtsége Magyarországon, TBZ Bulletin IX. Budapest, 1987.1 -152. Frech Á. (1988), A kábítószerek és kábító hatású anyagok visszaélésével kapcsolatos jogi szabályozás, Kézirat. 1—49. Gerevich J. (1988), A hazai drogproblémák és kezelésük, Kézirat RáczJ. (1988), A drogfogyasztó magatartás, Medicina 1988. 1-160. Nagy Lajos Géza (1985), Aggodalmak és várakozások, Alkohológia 1985/4.
