Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Csepregi Béla: Az evangélizáció évtizede 1940–1950
CSEPREGI BÉLA: Az evangélizáció évtizede 45 bonymegyeren, Iharosberényben és Pogányszentpéteren. Józsa Márton, Báliké Zoltán, Kajos János is vállaltak egymás után következő evangélizációs szolgálatokat, sőt még fontos közegyházi és gyülekezeti szolgálatban állók is, mint Kapi Béla 1949. nov. 13-20-ig Nagyszokolyban, nov. 23-30-ig Kötsén, Turóczy Zoltán 1946. nov. 3-10 Mezőberény I. kér. (200-ról 550-ig emelkedett a résztvevők száma), nov. 24-dec. 1. Sátoraljaújhely, ahol a hét közepén kiszorult a gyülekezet az ev. templomból, s át kellett menni a ref. templomba, dec. 7-11 Sopron, teológus ifjúságnak, dec. 15-22 Kis- várda, ahol a 80 lelkes ev. gyülekezet evangélizációját eleve a ref. templomban kezdték, s ott is 350-ig emelkedett a hallgatók száma. Nem lehet említés nélkül hagyni Kemény Lajos, Káldy Zoltán, Zászkaliczky Pál és Tekus Ottó evangélizációs munkáját, akik szintén sok saját elfoglaltság mellett álltak készen az ébresztő szolgálat végzésére is. Itt lehet megemlítenünk a Fébé és Győri Diakonissza-anyaház testvéreinek áldozatos munkáját, akik majd mindig ott voltak értékes segítőként a lelkész-igehirdető mellett. Csak éppen mutatóból néhány név: Túrmezei Erzsébet, Kárpáti Emma, Bátky Júlia, Pál Edit, Rónai Lenke Fébé testvérek és Malaga Elza, Bartos Piroska, Németh Júlia, Kutasi Valéria, Baloghy Magda, Bernáth Erzsébet győri nővérek. És sok más női és férfi-segítőtárs, akiknek a nevét nehéz lenne felsorolni, de tudjuk, hogy nem felejtetnek el, hiszen fel vannak írva az élet könyvében. Ökumenikus evangélizációink is voltak Hadd kezdjem a sort olyannal, amelyet „Karácsonyi meglepetésnek” neveztünk. Ezt a felhívást ki is plakátoztuk a Rákóczi út forgatagába. Karácsonyi bevásárlásra siető, ünnepszerzési gondokba merült embereket állított meg a tábla: „Valamit elfelejtettél, pedig ingyen adják. Vidd haza a karácsonyi örömhírt. Négy egyház 40 evan- gélizátora hirdeti Vas u. 2/c alatt a KIE-ház templomában.” Az ökumenikus Ifjúsági Bizottság 10 egyesületének tagjai 1947. dec. 23-án több ezer röpcédulát osztottak szét az utcán, s közben személyesen is hívták a járókelőket a templomba, ahol reggel 8-tól este 8-ig megszakítás nélkül ismert igehirdetők s az ifjúság bizonyságtevői léptek szószékre: fiatalok és öregek, leányok és férfiak, hogy megvallják személyesen karácsonyi örömük forrását. Közben a négy egyház legszeretettebb énekei hangzottak, és sok imádság szállt az egek Urához, hogy a karácsonyi örömhírnek visszhangja legyen a nagyváros utcai népe szívében. „ÉLŐ VÍZ” 1948. január. A vállalkozást Dezséry László egyetemi lelkész szervezte. Ökumenikus rendezésűek voltak Nagy-Budapest evangélizációi is. 1944. május 21- 28-ig, a pünkösd előtti héten 32 templomban hangzott a tékozló fiú története avatott igehirdetők ajkán. Nehéz időben a Szentlélek felkészítése volt ez még nehezebb időkre. Ostrom után Budapest 10 templomában rendeztünk ökumenikus evangélizációt. „Miért maradtál meg?” hirdetőoszlopokra helyezett főcímmel. Ugyancsak ökumenikus volt a betértek evangélizációja. „Keresztyénségről a zsidóknak - zsidóságról a keresztyéneknek” címen Ordass Lajos, Bereczky Albert, Éliás József és Kádár Imre szolgálatával. Betértek számára tartottak evangélizációkat 80-100-as hallgatóság mellett Kemény Lajos, Sréter Ferenc, Gálát György, Benes Miklós, Csepregi Béla és Hajós Alfrédné. Nagy-budapesti evangélizáció volt 1948. ápr. 4—10-ig, nagyhéten „Krisztus feltámadt!” központi üzenettel 21 templomban (6 ev., 12 ref., 1-1 baptista és metodista templomban és az Üdvhadsereg imatermében). Az evangélizáció imádságos előkészítés után 15 helyen 15 napon át evangélizáló röplap osztogatásával kezdődött, mintegy 300 önkéntes vállalkozó adott 900.000 kétperces prédikációt munkába siető emberek
