Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Hafenscher Károly: Protestantizmus?
22 HAFENSCHER KÁROLY: Protestantizmus? Miért van az, hogy nem alakult ki protestáns filozófia? mint például a rk. tomizmus vagy az űj tomizmus. A PaulusgeseÜschaftban marxistának könnyű volt rómaiakkal szót érteni (Garaudy szerint), de mi protestánsok megfoghatatlanok maradtunk számukra. X Van-e tényleges hatása a protestantizmusnak a népi, nemzeti, gazdasági életben? Miért rekedt meg a protestantizmus Európában a történelmi Magyarország határainál? Vajon nem úgy tudna-e beszédbe elegyedni a különböző izmusokkal a protestantizmus, hogy magát is egy izmusnak, azaz tulajdonképpen ideológiának deklarálná. így könnyebben lehetne tisztázni ilyen területeket: Protestantizmus és marxizmus (vüág- viszonylatban nem lefutott téma!) Prot. és egzisztencializmus (nem Pascaltól, hanem az evangélikus Kierkegaardtól indulva ki), Prot. és personalizmus (Bergson), Prot. és szekularizmus (nem szekularizációs, hanem annak tudatos ideológiája), Prot. és nihilizmus (nem politikai, hanem filozófiai kategória). Nem képzelhető el egy életszerű megközelítései Vagyis nem akkor derül-e ki mi a protestantizmus, amikor valami közös feladatot kell megoldani, tehát egy bizonyos mozgásban, annak irányában definiálható? Másként: ha egy-egy témáról kell nyilatkozni, állást foglalni, úgy világosodik meg a protestáns mentalitás: közerkölcs, családi élet, munkamorál, környezetvédelem, kultúrális, művészeti feladatok terén. Elég-e a negáció, a tagadás ami oly gyakori, túlegyszerűsített válasz kérdésünkre: azért vagyunk protestánsok, mert nem vagyunk katolikusok. Ex mere negativis nihil sequitur, amit szabadon így fordíthatunk: csupa tagadásból nem lehet megélni, vagy állandó kritika még nem elég az aktív élethez. Ezeket a kérdéseket legjobb lenne elhallgatni, megkerülni, tabuként kezelni. Szerintem itt az ideje, hogy válaszoljunk azokra. Válaszadási kísérlet Az a protestantizmus, ahol a Solus Christus, egyedül Krisztus, alapelvként érvényesül. A négy ismeretes protestáns alapelv egyike ez, de kiemelten és teljes elsőbbséget élvezve a másik három előtt. A Sola scriptum, egyedül a Szentírás ma máshogy hangzik a rómaiakkal konfrontálva, mint a 16. században. Csak fanatikus protestánsok beszélnek a rómaiaknál leláncolt Bibliáról. Gyülekezeteik kegyességi életében csakúgy, mint a teológiai kutató és publikáló munkájukban a Szentírásnak megbecsült helye és szolgálata van. A Sola füle, egyedül hit által való megigazulás, szintén nem sajátítható ki. Az igazságok hierarchiájában a hitnek - fides és fiducia értelmében egyaránt - előkelő szerepe van. (Fides: az értelem hódolata a titokzatos Ismeretlen előtt. Fiducia: egzisztenciális bizalom Istenben.) A Sola gratia, egyedül kegyelemből, tanítását el tudják fogadni, sőt a „hathatós kegyelem” tanításával protestáns hiányt is pótolnak, s a passzivitástól kímélnek meg. A Solus Christus, mint abszolút tekintély térben, időben minden véges valóság felett: ez a protestáns hittartaiom legjelemzőbbje és legátfogóbb érvényű tanítása. Neuralgikus pontokon (mariológia, áldozat fogalom, pápai primátusság stb.) itt érzünk eltérést. Itt jelentkezik szinte magától értetődően a protestáns kritikai hang. Ezt a középpontot nemcsak mint kritikai alapelvet látom fontosnak, hanem egyfelől tényleges kristályosodási pontnak tekintem az egész protestantizmusban, másfelől aktivizáló alkotó erőnek is. Kristályosodási pont, vagyis nem megszégyenítő redukció, túlegysze-
