Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Scholz László: Rövid imádságok különböző korokból és tájakról (továbbá 24., 29., 46., 52., 77. o.)
18 FERDINÁND ISTVÁN: A mágia kísértése az egyházi gyakorlatban összefüggést megfordította: az okozatot vette oknak. Teurgiának nevezzük a mágiának azt a formáját, mely kényszeríteni akarja a felső hatalmakat az embernek való engedelmességre. A primitív ember vesszővel megveri házi isteneinek bálványszobrait, hogy kedvező időjárást adjanak. Az előbbi példában a szél fújásának az ágakra való áttevődését, illetve ennek látását, mely csírájában a művészi szimbólumot rejti magában, a primitív ember ismeretnek, tudásnak vette; így is mondható: a művészetet tudománnyá, alkalmazott tudománnyá, technikájává tette. Ugyanezt teszi a kultúrember is, mikor a tudomány autonómiájának figyelmen kívül hagyásával a tudomány jel- és jelképrendszerét egynek veszi a természettel magával. A második példában a primitív ember engedelmességre akarja kényszeríteni bálványisteneit azzal, hogy megveri őket, azaz erőszakos cselekedetével. Ugyanezt teszi a kultúrember is, amikor társadalmi, világnézeti programot ír elő, meghatározott cselekedetként, a keresztény egyháznak. Nem véve figyelembe, hogy a kereszténységnek nincs, nem lehet sem társadalmi, sem vüágnézeti programja, s ezt éppen a lutheri kereszténység hangsúlyozta leginkább a történelem folyamán. A kereszténység ugyanis mindegyik társadalmi, világnézeti rendszerrel összefér, amíg az relatív fokon marad, azaz nem lesz bálvánnyá -, de egyikkel sem fér össze, illetve mindegyikkel harcolni kényszerül, ha az már abszolúttá lett, azaz bálványosodon. Az egyház küldetése univerzális, a keresztény hitből mindig cselekedet jő, de szabadon jön, azaz nem lehet előírni, megszabni, hogy mikor, kinél, milyen cselekedet jöjjön a hitéből, cselekedete nem uniformizálható. Hogy a mágia a kultúra legmagasabb fokán is kísérthet, az a fentiekből nyilvánvaló. Hogy egyházunk gyakorlatában is megfoganhat s ha nem vigyázunk, lábrakap és megrögződhet azt tán sikerült kimutatnom. Lehet, hogy más egyházak más gyakorlatában méginkább kísért, sőt fellelhető. Azoknak a vigyázása, ébersége szintén nagyon kívánatos. Mi azonban a magunk háza előtt akartunk söpörni. Hozzád kiáltok, Istenem. Magamra maradtam, de te el nem hagysz. Kishitű vagyok, de te megsegítesz. Bennem keserűség - nálad a türelem. A te útjaidat én föl nem fogom, de te tudod, mi az én utam. Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) Uram, te támogatsz abban, hogy munkámat jó végre vigyem. Tetszett néked, hogy mindennek kitűzzed a célját. A természetes emberi képességnek magad vagy pártfogó ura. Akarod az emberi tevékenységet és kész vagy, hogy az eszközöket is az ember kezébe add. Nappal s éj idején egyaránt hálát adunk néked alázatosan. Kolumbusz Kristóf (1451-1506) után Urunk, Istenünk! Szeretett Fiadban, a mi Urunk Jézus Krisztusban nem kisebbet ajándékoztál nekünk, mint önnönmagadat mindennel együtt, ami a tiéd. Magasztalunk, hogy élethosz- sziglan vendégei lehetünk kegyelmed asztalának. Fogadj úgy, amint vagyunk. Állíts talpra minket gyöngéket. Bőségedből gazdagíts minket szegényeket. Barth Károly (1886-1968) Scholz László fordítása
