Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Ferdinánd István: A mágia kísértése az egyházi gyakorlatban
FERDINÁND ISTVÁN: A mágia kísértése az egyházi gyakorlatban 15 sung). Saját közlése szerint az ótestamentomi igéket egy, mintegy 1700 bibliai szöveget tartalmazó gyűjteményből sorsolja ki. Az így kisorsolt bibliai helyekhez azután kiválogatják a megfelelő újszövetségi párhuzamos igéket. Bármilyen fontosnak, sőt ajánlhatónak is tartjuk a Biblia olvasásának ezt a módját, észre kell vennünk, hogy mögötte és benne bizonyos mágikus vonás rejtőzhet vagy kísérthet, az ti. hogy a sorshúzáson keresztül Isten akarata érvényesül: ő mutatja meg, hogy mely napon mely szavát kell olvasnunk. Ennek bizonyossága olyannyira megnövekedhet némelyekben, hogy a „napi igéből” a bibliai bizonyságtétel mindenkihez szóló, igazi értelmétől elszakadó, egyéni életükre szóló, napi utasítást olvassanak ki. Bármennyire hangsúlyozandó, hogy a bibliai igét saját életünkre kell vonatkoztatni, egzisztenciálisan kell értenünk a tua rés agitur (rólad van szó) elve alapján, mégis meghúzódhatik e mögött az igyekezetünk mögött egy bizonyos mágikus hajlam, nevezetesen az, hogy próbálunk Isten igéje fölébe kerekedni annak elegyéniesítése folytán, elszakítva, elvonatkoztatva azt, ami belőle nekünk szól, attól, ami mindenkinek szól, s figyelmen kívül hagyva azt, ami belőle a mába szól, és elválasztva attól, ami belőle a múltban is szólott s a jövőben is szólni fog. Ez éppen a fordítottja annak, amidőn az igét önmagunktól függetlenül, általános elvvé fokozzuk le, anélkül, hogy azt valamiben is önmagunkra vonatkoztatnánk. Mind a két irányban mágikus hajlandóságunk nyilatkozik meg. Az erre figyelmeztető szó megszívlelése s önmagunk vigyázása emberi természetünk gravitációjával szemben mindig időszerű marad. Dosztojevszkij özvegye emlékirataiban jegyezte föl, hogy mikor a nagy orosz írót élete folyamán kétségek gyötörték s nem tudott határozni, felütötte f egyházbeli Bibliáját s a véletlenre bízta, hogy hol lapozza fel. Az így legelőbb megpillantott versből vélte kikövetkeztetni s eldönteni Istennek neki szóló s éppen akkor megteendő akaratát. Közvetlen halála előtt is kérte feleségét, olvasson fel így valamit az evangéliumokból. Máté evangéliuma 3,14. versét hallván: „Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk.” azt mondta feleségének: „Engedj most! - ez azt jelenti, hogy meghalok.” Szinte csodálkozunk azon, hogy ez a világirodalmi rangú író s egyben mély gondolkodó ilyen primitív s mágikus módon is használta a Bibliát. Azt az Újtestamentumot, melyet szibériai fogsága elején kapott azoktól a kegyes asszonyoktól, akik az 1825-i ún. dekabrista felkelés után a Szibériába száműzött férjüket követték s amely egyedül engedélyezett könyv volt a fegyházban. Ebből merített lelki erőt a fegyház szenvedéseinek elviselésére; ebből tanította olvasni egyik fegyenctár- sát, aki egy ízben ellopta tőle, hogy eladja s az árán italt vegyen magának. De mivel látta, hogy az író nagyon búslakodik miatta, önként visszaadta neki. Ezt az Újtesta- mentumot azután egész életén át olvasta s végül fiának hagyta örökségül. 2 Mágikus gondolkodásmód kísérthet akkor is, ha nem vesszük kellőképpen tekintetbe a Hegyi beszédnek ezt az intését: „Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal s néktek fordulván, meg ne szagassanak titeket” (Mt 7,6). Az, „ami szent”, itt az áldozati állat húsára vonatkozik: a legnagyobb megbotránkozást váltotta ki ugyanis az, ha az áldozati állat húsát a kutyák elé vetették. Az intés második felével kapcsolatban Jézus példája álljon előttünk, aki a keresztfán az egyik latorhoz bíztató reménységgel szólt, de a másik latornak, aki gúnyolta őt, nem szólt semmit. Bár hallotta őt is, de vele szemben hallgatott. Pilátussal s a főpappal szemben is eleinte hallgatott, az utolsó vacsorán Júdást a legkisebb szemrehányással sem illette; a feltámadott Jézus nem mutatta
