Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - †Schulek Tibor: Magyar evangélikusok Romániában
t SCHULEK TIBOR: Magyar evangélikusok Romániában 1 1 Ha volt, aki remélte a szászok megértését, keservesen csalódhatott. Az ellenségeskedés főleg a kolozsvári egyház és annak lelkésze ellen irányult. Már 1920. májusában fegyelmi vizsgálatot folytatott a szebeni konsistorium utasítására a szászsebesi esperesség. A Kirchknopf elleni per folytatódott bonyolult nyakatekertséggel azután is, hogy a magyar egyházszervezet megalakult és a kolozsvári gyülekezet kilépett a szász egyházból. Közben a zsinat-prezsbiteri egyház ideiglenes Végrehajtó Bizottsága, melynek mozgató lelke Kirchknopf Gusztáv volt, intézi egy álló esztendeig a közös ügyeket. Az An- tonescu - kormány hozzájárulásával elrendeli a püspök és felügyelő választást. Visszalépése ellenére csaknem egyhangúlag megválasztják püspöknek Kirchknopf Gusztávot. Ebből azonban nem lett semmi. Mert időközben képviselő választás és kormányváltozás történt. Az új Bratinau-kormány megsemmisítette a választást, feloszlatta az egyházi Végrehajtó Bizottságot. Kirchknopf vezetésével bizottság utazott Bukarestbe, és olyan megoldást hozott létre, mely a további szervezkedést biztosította. Új Végrehajtó Bizottság alakulhatott, amelyből azonban a kolozsváriakat ki kellett hagyni. Ezzel a szászokkal kötött választási megegyezés volt honorálandó. Homályos Szórády Lajos ezt követő szerepe, akinek úgy látszik román kapcsolatai voltak, és akit mintha adminisztrátorként rendeltek volna Kolozsvárra, delegálását azonban nem fogadta el az új Végrehajtó Bizottság. Ez Frint Lajos aradi esperes és báró Ambrózy Andor elnöklete alatt már 1922. szeptember 26-án új alkotmányozó gyűlést tartott a Brassó megyei Hosszúfaluban, amely a kolozsvári tervezet helyett lényegében a magyarországi evangélikus egyházalkotmányt fogadta el, természetesen a romániai viszonyokhoz alkalmazva. Ezt román fordításban még 1923 elején felterjesztették a bukaresti kultuszminisztériumhoz. Több mint három évi várakozás után végre engedélyt kapott a Végrehajtó Bizottság, hogy zsinat - presbiteri alapon szuperintendenciát állíthasson fel azzal a megszorítással, hogy az az állam felé nem közjogi méltóság, befelé azonban élheti a törvény által biztosított autonom életet, mint bármely más püspökség. A kormány döntése alapján 1927. április 3-án Aradon szuperintendenssé választották az agg Frint Lajost és felügyelővé báró Ambrózy Andort. Ambrózyt halála után Purgly László sofronyai földbirtokos, volt aradi főispán követte. Frint Lajost Argay György követte a szuperin tendensségben (püspökségben), őt pedig 1977-ben Szedressy Pál. Szedressy Pál 1984. évi közlése szerint* egyháza 1948-ban olyan alkotmányt kapott, amely végre meghozta neki az annyira óhajtott államilag elismert felekezetek közé tartozást. Ekkor négy esperességből, 30 magyar, 5 szlovák és egy román gyülekezetből és mintegy 32.000 lélekből állt. *** E beszámoló nem fejezhető be úgy, hogy számba ne vétessék a Trianon utáni nagy szervezőnek, Kirchknopf Gusztávnak sorsa alakulása. 1922. január 31-én a szász egyház elsőfokú szászsebesi fegyelmi bírósága megfosztja Kirchknopfot kolozsvári állásától. Egyháza nem engedi fellebezni, hiszen már nem tagja a szász egyháznak. Előtte és utána a szász lapok állandóan becsmérlik és rágal* Jahrbuch des Martin Luther Bundes 31. 1984, 137.sköv.
