Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Madocsai Miklós: Új kezdet
MADOCSAI MIKLÓS Uj kezdet Térj vissza Istenedhez, mert bűnödben buktál el! Vigyétek magatokkal az igét, és térjetek meg az Úrhoz Mondjátok neki: Minden bűnt végy eL — Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből — így szól az Úr. (Hóseás 14,2—3. 5.) Karinthy mély lélekismerettel megírt karcolatának egyik szereplője nagy lelkesedéssel adja elő életprogramját. Tökéletes időbeosztás. Feddhetetlen életmód. Kiegyensúlyozott, harmonikus rend. Mindenütt elismerésre méltó célkitűzések. Mióta csinálod ezt? — kérdez bele a lassan már türelmetlenné vált hallgató. „Holnap kezdem!” — hangzik a csattanós válasz. így került szilveszteri műsorok tréfáiba az emberi léleknek az a nagyon mélyen gyökerező vágya, hogy jó lenne sok mindent újra kezdeni. Jó lenne új erővel, új lélekkel, új hittel elindulni. Jó lenne kitörni a megszokottságból, elrontott helyzetekből megszabadulni, tiszta lappal kezdeni egy új reggelt. Az új kezdés lehetőségét nemcsak a praktikus humor vonja kétségbe, hanem az elvont bölcsesség is fiatalos, romantikus ábrándnak tartja. Az ember okok és okozatok lezárt meghatározottságában él. Ebből a láncból nem lehet kitörni. El kell fogadni a helyzetet és az adott körülmények között kell megkeresni magunk számára a legelőnyösebb életfolytatást. Semmit sem lehet újrakezdeni, csak folytatni ott, ahol abbahagytuk. Az újrakezdés egyetlen lehetőségeként mégis sokszor emlegetjük a teljes környezetváltozást. Ki kell cserélni a bútorokat. Új lakás kell. Munkahelyet kell változtatni, mert a régi leterhel. Új házasságot kell kötni, mert ami elromlott, az már sose lesz az igazi. Mindennek megvalósítása aligha lehetséges, s naívságát az érvek is bizonyít ják, hiszen az új lakásba, az új munkahelyre, az új házasságba mindig visz valamit az ember a régiből: önmagát. így eleve kudarcra van ítélve az új kezdésnek ez a lehetősége is. Lehetetlen tehát újat kezdeni. így gondolkodik az ember. De Istennek más a véleménye: térjetek meg, és ne gondoljátok, hogy nincs mód kilépni a múlt meghatározottságából, hogy az „előre megírt sorsunk” útjáról lehetetlen egy lépésnyit is eltávolodni. Térjetek meg! — ne ott folytassuk tehát, ahol abbahagytuk. Nem kívülről, belülről kell kezdeni az újat, ezzel a vallomással: Istenem, vétkeztem ellened, embertársaim és önmagam ellen. így kezdődik az új. Új viszony Istennel, aki nem befolyásolhatatlan és félelmetes sorsom, hanem kegyelmes Atyám, aki ismer és szeret. Új viszony másokkal, akik nem ellenségeim vagy közömbös senkik, hanem testvérek, akiket szabad szeretni és akiknek szerétét jó elfogadni. Isten új kezdésre, megtérésre hív, és ennek lehetőségét szeretetével teremti meg, mert újat kezdeni parancsszóra nem lehet. Ennek a szeretetnek nincs semmi feltétele. Nem kell kiérdemelni, nem kell megvásárolni: ingyen szeretet. Az emberi lélek minden bajának gyökere az, hogy ebben a szeretetben bizonytalanná lett. Nem mer bízni
