Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Walter Lüthi: A Feltámadott megjelenik a tizenegy apostolnak
6 WALTER LÜTHI: A FELTÁMADOTT MEGJELENIK . .. zatok: én legyőztem a világot” (Jn 16,33). Ez a béke érvényben van. Érvényesül a körülményeinktől függetlenül, sőt a körülmények dacára is. Ez a béke akkor is valóság, ha egy napon csődöt mond az a gázálarc, amelyet vettél magadnak, akkor is, ha az a légvédelmi pince, amit ástál magadnak, nem tud megvédeni, akkor is, ha a fehér vagy piros kitelepítési parancs egy napon érvénybe iép, mert akkor is érvényes a szó: „Békesség néktek! ’ Ezt a békét a világ nem adhatja, éppen ezért el se rabolhatja. De hát akkor mért nem kapnak az emberek két kézzel ez után a békesség után? Miért nincs versenyfutás ezért a békéért? A válasz erre a kérdésre mai igénkből legalábbis kihámozható. Azon a húsvéti napon a Feltámadott azzal a megbízatással küldi ki a tanítványait: „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” Ebből tudjuk meg, mit jelent tulajdonképpen ez az örök béke. A Feltámadott nem akármilyen béke ura, hanem egy különös, egészen sajátságos békességnek az ura. Ennek a békességnek a pontos tartalma a bűnök bocsánata. Ez az, amivel a Feltámadott azon a húsvétestén a tanítványokat köszöntötte. Akár ezekkel a szavakkal is mondhatta volna: „Bűneitek meg vannak bocsátva.” Ez az a béke, mely a földre szállt és itt lakást vett: a bűnök bocsánata. Ez az a béke, mely gázmaszkkal vagy anélkül, légvédelmi pincével vagy anélkül, kitelepítéssel vagy anélkül ideig és örökké tart. Ez az a béke, amelyért Krisztus meghalt és feltámadt, egészen sajátságos béke, és ezért nincs érte tolongás és sorban állás, mivel sokan vannak, akik ezt a békét nem igénylik. Mert mikor mi békéről beszélünk, inkább egy fényes békeangyal lebeg a szemünk előtt, semmint az emberiségnek ez a hamupipőkéje, amit bűnbocsánatnak nevezünk. De akár kívánatos és lelkesen fogadott ez a béke, itt döntés előtt állunk, elér-e téged személy szerint a Feltámadott húsvéti üzenete. Egyenkint mindegyikünk szorongatott ostrom alatt áll. Ez a béke most egész személyes erődítményünket ostromolja, és ha nem adod meg magadat, ha nem omlanak le a falak és az ajtók nem nyílnak ki, akkor te a legnagyobb és legfelségesebb ajándékot nem fogadtad el, ami e szegény földért történt, hanem bezárkóztál előle, és „a te bűneid megmaradnak”. Végül is ilyen kicsiny és szerény az a kunyhó, amit az örök béke e földön épít magának. A „vámszedőkhöz és a parázna nőkhöz”, akik nyomorúságukban az égre kiáltanak, előbb betér az örök béke és lakozást vesz ott. Ennek a békességnek ajándékával felszerelve küldi ki követeit a békesség fejedelme minden néphez: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Figyeljünk a szóra: „Ahogyan — !” Őt az Atya megaláztatásba, szenvedésbe és keresztre küldte el. Ezért nem szabad nekünk se azon csodálkozni, se az ellen hadakozni, hogy ő a maga részéről a békeköveteket ily szavakkal küldte ki: „íme, én elküldelek titeket mint juhokat a farkasok közé.” Ellenállásba fogtok ütközni. A bűnök bocsánata balga, vagy mondjuk, bosszantó dolognak látszik. Gúny és csúfolódás lesz osztályrészetek. Hiába kínáljátok tálcán az örök békét, a világ ezt túlságosan szerénynek találja s az örök béke szegényes kunyhói ellenébe márványból épített palotákat állít. Bizony ez a béke vita és harc középpontjába kerül. (16. fej.) És a béke fejedelme jól tudja ezt. Követeinek harcol- niok kell. És ez a harc kemény lesz, oly kemény, hogy nincs olyan ember, aki ezt a maga erejéből győzelemre tudná vezetni. Itt döntő jelentősége van annak a harci felszerelésnek, amit a béke ura útravalóul ad nekik:
