Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Rédey Pál: Alsószeliben jártam
RÉDEY PÁL: ALSÓSZELIBEN JÁRTAM 65 szól. Arra a kérdésemre, hogy mi lehet a gyér templomlátogatásnak oka, így felel: „A jók elmentek.” Vagyis azok lettek volna jó templomba járók, akik áttelepültek Magyarországra —, közel 700 ember. Persze ez nem bizonyítható, de az tapasztalható, hogy a magyar egyház időközben szinte megszűnt. Letargikusan jelenti ki: „a jólét tönkretett egy egyházat”. Elmondja azt a faluban is hallott véleményt: „azelőtt imádkoztam és nem volt semmim, most nem imádkozom és mindenem megvan”. Némelyik magyar istentiszteleten alig egy-két ember lézeng, évi egy úrvaesorai alkalom van, és azon 1985-ben 15-en vettek részt. Jellemző, hogy a több mint ezer lelkes gyülekezetben évi 1—2 keresztelés van, esküvő pedig egyáltalán nincs. (A falu szlovák nemzetiségű egyházában kedvezőbb a helyzet.) Regitko néhány dologra így emlékezik: „1944-ben 2400 körül lehetett a lakosság száma. Többségében evangélikus. 1947-ben mintegy 500-an jöttek Tótkomlósról, ök képezték a szlovák gyülekezetei. Jó evangélikusok voltak. Ma viszont csak 200 körül van a számuk. A szlovákok kihalnak. Évente több mint 10-et temetek közülük. A fiatalok meg elköltöznek. A magyar lakosságnak az öntudata, vitalitása igen erős.” Kevesen élnek már azok közül, akik négy évtizeddel ezelőtt személy szerint szenvedték el az emberségükben ért megaláztatásokat. A fiatalság pedig? Üj csapások, új lehetőségek nyíltak meg előttük. Más lett a falu, más a hangulat. Nézem az egyik termelőszövetkezetben dolgozó magyar állat- gondozó fizetési céduláját: 4650 Korona (10 ezer forinton felüli összeg). Ez a kereset határozza meg „világnézetét” és az elfogyasztott sör mennyiségét. Valami mégis elgondolkodtat. Az, hogy Regitko lelkész szerint a magyarok nemzeti öntudata erős. Miben mutatkozik meg ez a kisebbségi öntudat? Abban, hogy itt is „nyelvében él” a magyar nemzetiség? Mert való igaz, hogy eltekintve a korábbi zaklatásoktól, jogaik csorbításától, amelyek a benesi politika tartozékaként szakadtak nyakukba, nyelvük használatában észrevehetően nem gátolja senki. Magyar iskolájuk van (1945—49-ig teljesen szünetelt), a komáromi magyar színház időnként hozzájuk is eljut. A községi könyvtárból magyar klasszikusokat kölcsönözhetnek, magyar újságjuk van, s Magyarországról — ha drágán is —, de folyóiratokat járathatnak. A moziban magyar darabokat forgatnak, politikai és kulturális fórumuk a Csemadok. A templomban „magyar igét” hallgathatnának, ha akarnának. A templombajárásért sem zaklatja őket senki. A község arányaihoz képest a magyar iskolának több a tanulója, mint a szlováké. Míg 1952-ben 158 magyar tanuló volt, addig 112 szlovák. Ez az arány azonban a magyar tagozat felé tolódik: Év Magyar Szlovák (tanulók száma) 1955 122 98 1956 119 90 1957 132 99 1958 138 82 1959 137 76 1960 148 65 1961 147 65 1985 80 40
