Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 87 Ezért: „Légy áldott Isten teremtett világa" (Zsolt 34,20). Halál: Bonhoeffer egész életében birkózott a halál problémájával, s élete vége felé egyre személyesebben érintetten. Jövevénynek vallotta magát a földön (Zsolt 119,19), ám ez nem vezette aszkézisbe vagy világfájdalomba. Isten nem halált, hanem életet akar. Krisztus feltámadása éppen ezt mutatta meg. Ezért részesülhetünk vele együtt „a győztesek örömében’’ (Ézs 35,10). Ezért esik nála egyforma hangsúly a „végső előtti” (vorletzte) dolgokra és a végső (letzte) dolgokra. Előbbiekben élünk, de az utóbbiakban hiszünk. A földi élet az örökkévalóság felől nyer súlyt és tartalmat. Alkonyi sugár Németh László: Levelek Magdához Tatabánya 1988. Megrendítő és felemelő olvasmány Németh László levelei a tengerentúlra Magda lányához tizenöt éven át, amíg a toll ki nem hullott a kezéből. Műveiben mindig nagyon őszinte volt, meg is szenvedett érte. Az irodalomkritika nemegyszer szemére hányta, hogy hőseiben önmagát mintázza. Családja neheztelése kísérte — amint a levelekből is kiderül —, hogy terhelő árnyék hull reájuk egyes alkotásaiból. A leveleket már nem érheti ilyen vád: nem nyomdafesték alá készültek. S amint a szerkesztő Monostori Imre írja: tíz levél közlésétől eltekintettek, amelyek sérthetik a család egyes tagjainak, illetőleg más, még élő személyeknek az érzékenységét. A közölt levelekből is kihagyták az efféle mondatokat; ezt szögletes zárójel jelzi. A kötetben olvasható 198 levélnek mindenesetre az őszinteség az elsőrendű értéke, mert hiteles hátteret szőnek az író A kötet végén a fordító, Lehel Ferenc számol be Bonhoefferrel való találkozásairól. 1932—33-ban volt hallgatója Berlinben, a könyv összeállítójával, Dudzus- sal együtt. Eligazító jegyzetek, Bonhoeffer életrajzi adatai a kötet összeállítójának, O. Dudzusnak bemutatása és több fénykép egészíti ki a könyv gazdag anyagát. Nem könnyű olvasmány a Bonhoef- fer-válogatás, mint Bonhoeffer művei általában sem. Együttgondolkodást, sőt vívódást kíván a szerzővel. Bonhoeffer teológiája a hitért értelmével s a környező világgal is megküzdött, vereségeiben és kételyeiben is boldog ember hitvallomása, amelyen élete és halála a hitelesítő pecsét. Groó Gyula utolsó alkotó korszakához, sőt a visszanyúló emlékek révén az előzőkhöz is, s olyan élő, lüktető lélekrajzot adnak, amely rendkívül segíti Németh László megértését. Magda 1956 novemberében férjét követve elhagyta az országot. Az írónak különösen fájó volt az elvesztése: „sorsom iróniájához tartozik, hogy a hozzám tartozók közül épp téged sodort át a világ másik felére, akitől egyedül várhattam egy kis együttérzést s érezhettem némi örömet az együttlétben”. De ebben a fájdalmas elszakadásban az emberi életsorsnak egy olyan megrázóan szép fordulata rajzolódik elénk — bennünket, hívőket szinte térdre kényszerít a gondviselés titkait éreztetve —, hogy míg Németh László akkor, sejthetően örökre szólóan, elvesztette a számára legtöbbet jelentő emberi lényt, az új élethelyzetben kapcsolatuk még közvet
