Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Gadó Pál: Fogyatékos embertársainkért
\ gyár Értelmező Kéziszótár). A társadalombiztosítási jogban pedig ez a fogalom a munkavégző képesség legalább 67%-os csökkenéséhez kapcsolódik, de lényegében azt jelenti, hogy az ilyen személy fizikai vagy szellemi képességeinek veleszületett, illetve szerzett fogyatékossága következtében részlegesen vagy teljesen képtelen a maga számára önállóan biztosítani az alapvető egyéni, társadalmi életszükségletek kielégítését. A következőkben ezekre a rokkantakra, a velük kapcsolatos felelősségünkre szeretném irányítani a figyelmet. A fenti meghatározás mindnyájunkat érint, mert az épeket és a rokkantakat viszonylatba állítja. Az a körülmény, hogy valaki nem tudja kielégíteni a szükségleteit, három szint egymásra hatásának az eredője: a) Elsődleges jelentőségű a sérülés, amely lehet például testi, érzékszervi, idegrendszeri. Összefüggésünkben a maradandó károsodásról van szó, amelyet az orvostudomány jelenlegi fejlettségi fokán gyógyítani, csökkenteni már nem lehet, tehát az érintett egyén számára nincs más lehetőség, mint állapotának elfogadása. b) Ennek következménye a képesség(ek) módosulása, a mozgási, látási, hallási vagy értelmi képesség fogyatékossága. A rehabilitációs tevékenységnek az a célja, hogy a rokkant személy öntudatának, akaraterejének alakításával, segédeszközök nyújtásával és megfelelő körülmények biztosításával kompenzálja ezeket a fogyatékosságokat, és így lehetővé tegye a normális életvitel lehető legnagyobb mértékű megközelítését. c) Korlátozottság, hátrányos helyzet kialakulhat, ha a család, a tágabb környezet, az egész társadalom közömbös a fogyatékos ember gondjai iránt, nem méri fel a teendőket, nem állít munkába megfelelő szakembereket, nem működtet rehabilitációs szervezeteket, nem fordít anyagi erőket azoknak az akadályoknak a lebontására, „hidaknak” felépítésére, amelyek a fogyatékos ember beilleszkedését az épek közé elősegíthetnék. E három szint kölcsönhatását megvilágíthatnánk az erősen nagyothalló ember példájával. Hallószervének sérülése maradandó, de ha partnere tagoltan beszél, képes szájról leolvasni, hallókészülékkel pedig követni tudja a többiek mondanivalóját, a feliratos tv-adás teljes informáltságot nyújthat számára, és a kommunikációs képessége végeredményben közelíti az átlagost. Ma azonban egy nagy templomban vagy előadóteremben nincs számára hangosítási szolgáltatás, nem érti az igehirdetést vagy az előadást, és azt kell mondanunk, hogy nem csupán hallóképességének fogyatékossága, hanem a közösség gondoskodásának hiánya eredményezi hátrányos helyzetét. A rokkantak helyzetének javítása, hátrányaik csökkentése tehát közösségi, társadalmi feladat, mindannyiunk dolga. » Vallomás Hadd álljon itt néhány szó a magam elkötelezettségéről. 1980 ősze óta kapcsolatban állok a mozgássérültek társadalmi mozgalmával, önkéntes munkásként belekapcsolódtam egyesületi tevékenységükbe, a jogaik érvényesítéséért, elismertetéséért folytatott küzdelembe. Életem hasznát keresve arra a felismerésre jutottam, hogy a mostani szakaszban ez Istentől kapott legfontosabb feladatom; erre a szolgálatra készített fel gyermekkori villamosbalesetem, amelynek során elvesztettem jobb lábam, Isten szeretetértek megismerése a Jézus Krisztusban, nyelvtanulásom, kutatói, vezetői tapasz54 GADÓ PÁL: FOGYATÉKOS EMBERTÁRSAINKÉRT
