Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Frenkl Róbert: A fasori gimnáziumról. Személyes vallomás
52 FRENKX RÓBERT: A FASORI GIMNÁZIUMRÓL egy szinttel feljebb kerültek, tehát aki a Fasorban jó rendű volt, az másutt jeles, kitűnő tudott lenni.) Lévius Ernő osztályfőnököm búcsúzóul a lelkünkre kötötte, ápoljuk elménkben és szívünkben az iskola hagyományait, mert ha lesz újrakezdés,, abban nagy felelősség hárul az utolsó érettségizett nemzedékre. A ballagáskor, a távozó diákok nevében, illendő tíz percben én beszélhettem. Három irányba tekintve búcsúztam. Örömmel tekintettem nyolc év emlékeire, történéseire. Hálával és köszönettel tanárainkra. A harmadik irányban pedig felelősségérzettel és segítőkészséggel fordultam a maradó diáktársakhoz. Az újrakezdőknek sem tudnék mást mondani: „Három jó tanácsban szeretnénk összesűríteni az ittmaradók számára mindazokat a tapasztalatokat, a már elhangzottakkal együtt, amelyek az elmúlt 8 év eredményeképp, mint legértékesebbek szűrődtek le számunkra. — Az első az, hogy ne legyetek semmilyen vonatkozásban sem egyoldalúak, és ismerjétek meg önmagatokat. Használjátok fel a középiskola éveit arra, hogy minél általánosabb, minél szélesebb körű műveltséget szerezzetek. Érdeklődjetek az élet minden területe iránt, figyeljétek meg, mihez van kedvetek és tehetségtek, és így vegyetek majd azután határozott irányt, széles és biztos alapokon. Előítélet nélkül foglalkozzatok a szellemi élet minden területével, nem feledve Stefan Zweig mondását: »Csak aki korán tanulta meg, hogy lelkét messze kifeszítse, tudja majd később magába fogadni az egész világot.« — Másik jó tanácsunk, hogy igyekezzetek kihasználni azokat az értékeket, melyek egy osztály közösségi életében rejlenek. Nehezebb a dolgotok, mint nekünk volt. Hiszen már sokszor megvan a társaságotok, amikor az iskolába jöttök. De ne feledjétek, hogy az emberekkel való helyes viszonyban vannak elrejtve azok az értékek, melyek hivatottak életünket tartalmassá, színessé, megelégedetté tenni. — Harmadik jó tanácsunk pedig csak egy halk kérdés. Még a legfiatalabbak is legalább háromszázszor áthaladtak már az előcsarnokon: vajon hányán olvasták el ott azt az igét, hogy »az Úrnak félelme feje a bölcsességnek«? Hányán gondolkoztatok el azon, hogy milyen jelentősége van a mai és a jövő életetek szempontjából annak á ténynek, hogy ti. evangélikus gimnáziumba jártok. Gimnáziumba, mely azzal az igénnyel lép fel, hogy titeket bölcsességre tanítson, és amelynek falára arany betűkkel van felírva: »Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek.«” TARNÓC JÁNOS Szemben önmagámmal Hasztalan vergődök a jó felé, százszoros taszítóerővel hatnak rám indítékaim. Szemben önmagámmal szétfoszlik mindaz, amit magamról hittem, igaz akarok lenni és nem tudok. Megdöbbent lélegzetvételem: kinek van joga élni? Azzal küzdöttem, aki egyedül irgalmas, engednem kell végre őt cselekedni.
