Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Hans Heinrich Schmid: A megmagyarázhatatlan szenvedés
48 H. H. SCHMID: A MEGMAGYARÁZHATATLAN SZENVEDÉS elveszíti azt. Hogy ez az Isten útja, azt megint nem lehet leolvasni a világról, ez a hit megállapítása. Ezért mondja Pál apostol, hogy Isten igazsága, amely Jézusban jelent meg, hitből való igazság. E hit igazságának zálogát a keresztény gyülekezet magában Jézus sorsában látja. Ezért Jézus nem csupán példakép, hanem sokkal több annál: hitünk alapja. Ez nem jelenti azt, hogy keresnünk kell a mártíromságot. Hiszen az megint csak új formája lenne az önigazságnak. Hanem azt jelenti: az igazságtalanságnak és a szenvedésnek kísértésből kihívássá kell válnia. Indítássá, hogy kevesbítsük a világon az igazságtalanságot és a szenvedést, ahol csak tehetjük. Ennek egyik útja persze az is lehet, hogy nekünk magunknak kell részesednünk a világban levő igazságtalanság és szenvedés hordozásában. A fentiekben egész sorát mondtam el a lehetőségeknek, hogyan bánhatunk a megmagyarázhatatlan szenvedés problémájával. Maga ez a sor is útja a probléma megértésében és megoldásában való elmélyedésnek. És jó, ha különös figyelmet szentelünk e sor utolsó stációinak. De ez nem jelenti azt, hogy az előző stációinak mondanivalóját elhanyagoljuk. Ez az út, amelyet történetileg vázoltam fel, olyan út, mely nem egyszerűen múlt, hanem olyan út, amelyet újra meg újra magunknak is végig kell járnunk. Ennek az útnak mindig valamely pontján állunk, s a Bibliának az a célja, hogy kézen fogjon bennünket és egy lépéssel előbbre segítsen. Befejezésül talán szabad még egyszer visszanyúlnom írásom elejére. A megmagyarázhatatlan szenvedés konkrét esetével kezdtem, azzal a halálos kimenetelű vétlen balesettel. Elmondtam, hogy az előtt a feladat előtt álltam, hogy a szintén megsérült férjnek részvétlevelet írjak. Mintegy ösz- szefoglalásként az akkor írott levél egy részletével szeretném zárni tanulmányomat : „Zavartan állunk önnel együtt egy olyan megrendítő esemény előtt, amelyre van ugyan külsődleges fizikai magyarázat, de belső alapja és értelme nincsen. Erre nem lehet kielégítő a szokásos vigasztalás: Ennek pedig így kellett lennie! Az esemény értelmetlen, és az is marad; azokhoz a mélyen fájdalmas példákhoz tartozik, amelyek azt mutatják, hogy ezen a világon vannak értelmetlen dolgok, amelyekkel — és egyben: amelyek dacára — élnünk kell. Valamennyiünk életében van egy-egy pont, ahol ilyen értelmetlenséget kell elszenvednünk, sőt részt kell vállalnunk a világban levő értelmetlenségek elhordozásában is, hogy ezek el ne fedjék az értelmes jelenségeket. Azt gondolom, ezt fejezi ki az Üjtestamentum, amikor azt írja, hogy mindenki vegye fel a maga keresztjét, ahogyan Jézusnak is hordoznia kellett az ő keresztjét mint a világ legnagyobb értelmetlenségének kifejezését. Ezáltal az értelmetlenség még nem lesz kisebb, sem el nem tűnik a világból, de az világossá lesz, hogy nem ez az utolsó szó, ami elmondható, sőt világossá lesz az a végletes mondat is: Aki az ő életét elveszíti értem (és ez éppen azt jelenti: az értelmetlenség elhordozásában), az megnyeri azt. így marad meg a remény, hogy van egy átfogóbb hatalom, amely a világ minden eseményét átöleli, és amely által az élet — és a halál is — végső értelmet nyerhet.” Bojtos Sándor fordítása
