Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Hans Heinrich Schmid: A megmagyarázhatatlan szenvedés
HANS HEINRICH SCHMID A megmagyarázhatatlan szenvedés Néhány hónappal ezelőtt az előtt a feladat előtt álltam, hogy részvétlevelet írjak egy fölöttébb nehéz esetben. Egy baráti házaspárról volt szó, úgy 55— 60 évesekről. A férj rendkívül finom alkatú, érzékeny lelkű, hivatása szerint művészember, a feleség egy rendkívül szeretetre méltó asszony, aki férjére gondot viselt és azonfelül egészen csendben és szerényen nagy részt vállalt az öregek és betegek szociális gondozásában. Szóval egy célba ért házaspár, életük második felének derűjében. A férj éppen külföldi tanulmányútra indult és a felesége elkísérte. És akkor érte őket egy súlyos közlekedési baleset: egy szembejövő autós teljes sebességgel belerohant a kocsijukba, frontális összeütközés. A mi házaspárunk teljesen vétlen, a másiknál több mint 2 ezrelékes véralkohol-tartalmat állapítottak meg. Az asszony meghalt, a férj súlyos sérülésekkel kórházba került. A férfire így a másodperc tört része alatt mérhetetlen, meg nem érdemelt, megmagyarázhatatlan szenvedés szakadt. Mit írjak én most a férjnek a kórházba úgy, hogy az ne legyen olcsó frázis, hogy valami meggondolatlan szóval ne kínozzam a lelkét, és mégis érintsem az őt ért végzetes csapást? Egyáltalán mit lehet egy ilyen esetben mondani? Lehet mást tenni, mint perelni a sorssal, kételkedni Istenben és a világ rendjében? Ha az ember arra a mérhetetlen szenvedésre gondol, ami a mi világunkban — közel és távol — tombol, lehet még Istenben hinni? Lehet még Auschwitz után Istenről beszélni? Nem végérvényes bizonyíték-e mindez arra, hogy nincs Isten? Vagy ha van, akkor arra, hogy ő egy rettenetes, szörnyű, embergyűlölő Isten —, ahogyan Tilmann Moser írja le őt könyvében, amelynek címe „Gottesvergiftung” („Istenmérgezés”) ? Vessünk csak egy pillantást az Ószövetségre, és rögtön látjuk, hogy a mi problémánk nemcsak az újkor problémája, hanem már a Bibliának is megvolt minden oka, hogy szembenézzen vele. Már a Bibliában — máskülönben sok más vallásban is — a megmagyarázhatatlan szenvedés volt a hit leges- legnehezebb kísértése, és ma is az. Kísérletekben sohasem volt hiány, mégiscsak megmagyarázni az érthetetlen szenvedést, és ezzel mintegy kiinterpretálni a világból; mint az a kelet-ázsiai vallásokban történik, amelyek azt tűzik ki célul, hogy az embert a szenvedés gondjától, félelmétől is megszabadítsák. De hiába, a probléma mindig újra jelentkezik, és a mai napig sem lehet elhallgattatni. Ezek után senki sem várhatja tőlem, hogy én most egyszerre megmagya
