Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Képes Géza: Visszhang a XX. század szirtjeiről. Az első kudarc (versek)
39 Az első kudarc Részlet „A pataki diák” című lírai eposzból Én verseket kalapáltam tíz évesen, még korábban. Tizenhárom éves fejjel új versemet olvastam fel, hallgatóim osztálytársak, akik meghallgattak, már csak azért is, hogy gáncsoljanak, kíváncsian kritikus had. Emlékszem még: Mihók Jóska kárörvendőn, gúnyolódva közbekiált: „Nem megyen rá!” Szálkái nyelven ez annyi mint „nem rímel” — zúg a többi mind: „Nem megyen rá!” — nem is vers hát. Az első kudarc mint árnyék azóta is kísér, velem jár még, megszoktam, a barátom lett, jobban már nem szokhatom meg. A kudarcnál nagyobb csapás a siker, csak élvezze más! Persze, ha a költő jellem, nem tesz semmit a siker ellen, azt is magával cipeli, azt is bátran elviseli. SCHOLZ LÁSZLÓ Üvegszilánkok Apokalipszis Az utcák mélyét bontják sokfelé, Tegnap födték be, mára ismét bontják... Mily mély titkoknak nézünk mi elé, Ha föltárul az örökkévalóság?! Idegen kincs „Ha szeretet nincs bennem ...” és ha van, Mért fogy ki sűrűn unos-untalan? Lélegzetvételként úgy szíhatom Csupán magamba. Kívülről kapom. Szobor a Margitszigeten Pásztorleány furulyával kezében, Háta mögött középkori romok. Nem nyájat vigyáz, tulipános réten Függ a szeme. Ö, virágpásztorok! Rövid tünemény Eső után kisüt a Nap, Erdő, mező is boldogabb. Sugár s vízcsepp — milljó lámpáska. Siess, kialszik egyre-másra! Locsoló leány Mint kígyóval küzd a nagy gumicsővel, Húzza-vonja az ágyások között. Más küzdő átkokat szór, kezet tördel — Ő mosolyog, virágot öntözött. Híres szobrok a téren Órákon át figyeltem: senki, senki Sem állt meg régiekről elmélkedni. A Jelen áradt — zúgó forgatag —, A Múlt kövült mosoly volt, hallgatag.
