Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Szilágyi András: Úrvacsorai kanna és keresztelőtál a XVII. századból
SZILÁGYI ANDRÁS Úrvacsorái kanna és keresztelőtál a XVII. századból A XVII. század magyarországi ötvösművészetét sajátos kettősség jellemzi: egyfelől a késő reneszánsz stíluselemek szívós továbbélése, másrészt a barokk stílus lassú, fokozatos térhódítása figyelhető meg az ekkor működött mesterek alkotásain. A hazai evangélikus templomok számára készült, liturgiái rendeltetésű tárgyak nagy többsége az előbbi csoportba sorolható. Az a jellegzetes késő reneszánsz stílus, amely a reformáció térhódításával egyidőb’en, jórészt annak nyomán bontakozott ki német földön, közel száz éven át példaadó hagyományként konzerválódott. Ez a tendencia érvényesült Magyar- országon is, főként a túlnyomórészt német lakosságú városokban. Ezek egyike, a gazdag „alsó-magyarországi” bányaváros, Besztercebánya, a XVII. századi ötvösművészet virágzó központja volt. Az 1640-es években itt tevékenykedett a műfaj jeles mestere, Erasmus Bergmann, akinek egy jó kvalitású, karakterisztikus műve a XVIII. század vége óta a pesti evangélikus gyülekezet tulajdonában van. (Jelenleg az Evangélikus Országos Múzeum kiállításán látható.) Ez a hengeres felépítésű, aranyozott ezüstből készült úrvacsorái kanna a protestáns liturgiái tárgyak általánosan elterjedt, gyakori típusába tartozik. E művet sajátos, s meglehetősen ritka díszítésmódja teszi különösen jelentőssé. Az edénytest oldalán aprólékosan megmunkált, gazdag vésett díszítés látható: három, oválisba komponált újszövetségi jelenet, melyeket változatos ornamentika övez. Ebben a dekoratív keretdíszben olyan motívumok jelennek meg — női hermák, stilizált szalagdísz és úgynevezett tekercsmű („Rollwerk”) —, amelyeket a XVI. század második felének délnémet iparművészete alakított ki; ezeket nagy hatású grafikai mintalapok tették széles körben ismertté. A három újtestamentumi jelenet — A pásztorok imádása, Az alvó Krisztus a háborgó tengeren, Az emmausi vacsora — ugyancsak reneszánsz kori metszet-előképek alapján készült. A Dürert követő nürnbergi „kismesterek” egyike, Georg Pencz (1500—1550) 1540 körül egy 32 lapos rézmetszetsorozatot készített, Jézus élete címmel. E sorozat három darabja szolgált az úrvacsorái kanna vésett jeleneteinek kompozíciós forrásául. Figyelemre méltó az ábrázolások témaválasztása, amelyek egy sajátos, effajta összefüggésben ritkán előforduló jelenetsort alkotnak. A XVI—XVII. század művészetében a Gyermek Jézus imádása-téma — ha nem önálló kompozícióként, hanem egy koherens ábrázolási sorozat tagjaként szerepel — általában az üdvtörténet egyéb, kiemelkedő jelentőségű eseményeivel összefüggésben, vagy pedig az Angyali üdvözlet és a Királyok imádása jelenetei-
