Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Schulek Tibor: Érdekes változások az anglikán egyház liturgiájában
SCHULEK TIBOR Érdekes változások az anglikán egyház liturgiájában Tudjuk, hogy az egész angol nyelvterületen, Észak-Amerikát is beleértve, a Biblia nyelve és felekezeti különbség nélkül az istentiszteleti liturgia nyelve rendkívül régies volt. De 1946-ban a skót egyház kezdeményezésére nagy egyházközi összefogással új modern bibliafordítást (nem a meglevő átdogozá- sát!) határozták el. 1961-ben meg is jelent az Űjtestamentum új fordítása és 1971-ben az Ötestamentumé s egyben a teljes Űj Angol Biblia. Legszembetűnőbb a rendkívül szép modern fordításban a nyelvtani változás: a közbeszédből réges-régen kikopott egyes szám második személy thou- ját átvette a you, de a Tudor-kori barokk bősége is egyszerűbb lett, a mondatok rövidebbek, könnyebben érthetők. Ez nem maradhatott hatás nélkül az egyházak liturgiájára. A Jahrbuch für Liturgik und Hymnologie legújabb évfolyamában David R. Holeton érdekes ismertetést közöl az anglikán egyház istentiszteleti reformjáról. Az anglikán egyházat, a benne megférő rendkívül eltérő és egymással viaskodó szélsőségeket az anglokatolicizmustól a broad church evangelical szárnyáig1 főleg, talán egyedül, az 1662-ben végleges fogalmazást nyert agenda, a Book of Common Prayer tartotta össze. 1966-ig nem volt olyan imádsága, amely Istent you-val szólította volna meg. A Biblia modern fordításával a liturgia nyelvi korszerűsítésén kívül tartalmi reformfolyamat is indult. Először csak részletekre vonatkozó javaslatok jelentek meg füzetek formájában, azután sokak meglepetésére, sőt ijedtségére, egész könyv, az Alternativ Service Book, amely váratlan gyorsasággal terjedt el a különböző egyházi provinciákban, előbb csak mint alternatív lehetőség, utóbb mindjobban kiszorítva a Common Prayer Book-ot. Ezzel szabadabb lett az imádkozás módja, központibb helyre került a közös úrvacsora és erősen megnőtt az úrvacsorázó hívek száma, de megváltozott az úrvacsorái kegyesség színe is. A hagyományos komor bűnbánati jelleg derűsebb lett, megnőtt a közösségi aspektus, az örvendező hálaadás (eucharisztia). Megnőtt a hívek liturgikus aktivitása a bibliaolvasásban, imádkozásban, még az úrvacsorái gyülekezeti imádságot is laikus mondhatja, sőt az elemek kiosztásában is segédkezhet. De meglepő módon nagymértékben feloldódott az anglokatolikusok és evangéliumiak közötti feszültség is. Amazok engedtek komplikált ceremóniájukból, emezek annak semmibevételéből, ami valamennyire is szertartási jellegűnek tűnt. Megindult a liturgikus gesztusok óvatos használata (pl. kézfogás a szomszéddal az úrvacsorái békeköszöntésnél, keresztelés után kéz
