Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Trajtler Gábor: Szokolay kantátáitól az Ecce homóig
22 TRAJTLER GÁBOR: SZOKOLAY KANTÁTÁITÓL . . . szőr a narrátor, aki a mű folyamán a verset kotta szerint ritmikusan végigszavalja, s erre visszhangzik a kóruszene. A ritmikus énekbeszéd, mint kiemelt mondanivaló ezután szintén Szokolay eszköztárába kerül. A jellegzetes teológiai koncepció: „Noha mi testünkben már eladattunk, Űr Jézus Krisztustól de megváltattunk” itt a mű derekában áll. A Lutheránia fennállásának 75. évfordulójára íródott Bornemisza Péter prédikációs írásaiból a Libellus ungaricus (1979). A tizenkét tételes mű Szokolay Sándor személyes hitvallása. Bornemisza szövegét azóta is idézi, ha az őt szorongató belső kényszerről beszél: „Az oldalamon is kifakadt volna, ha a számat föl nem tátottám volna!” És a negyedik tétel végén a nagy felszólítás: „Ügy kell kiáltanunk, hogy meghallja a világ!” Űjabb szimbólum az ördögről szóló tétel zenéjében a kromatikus lefelé szaladó mixtúra. A tipikus gyermekkari hangzás a Szentiélekről szóló részben utal a Szentlélek által lehetséges újjászületésre. A szopránszóló: „Az igaz ember hitből él” csodálatos, éteri tisztultságot fest, mint ahogy a tenor is szelíd líraisággal hirdeti: „Aki Isten fia lett, az osztán Istennek él.” A bölcsődal (Énekecske gyermekek rengetésére) és az üdvösségről szóló tétel a sajátos hangzású női kórusé. Még ugyanebben az évben született a Magyar Rádió felkérésére a szopránszólóra, fuvolára és gordonkára írt Jeremiáda. Hangulatilag a Gályarab kantátához áll közel, de az új zenei megoldások sokasága miatt valóságos áttörés ez a szerző újabb zenei korszakába. (Aleatorikus repetícióktól és ritmusképietektől az ütemvonal és menzúra nélküli hangjegyekig.) Gondos szövegválogatásra utal az alábbi textusrend: I. tétel: Jeruzsálem pusztulása Jeremiás siralmaiból az 1. rész 1., 2., 3., 5., 8., 7. vers; 2. rész 9., 5. vers; II. tétel: Gyászének 1. rész 9., 21. vers; 2. rész 11. vers; 1. rész 16. vers; 5. rész 4., 5. vers; 5. rész 15., 16. vers; III. tétel: Vigasztalás 3. rész 22., 23., 33., 5. rész 21., 19. vers. A kantáta, ez a keserves panaszdal nem egy helyen a népi siratok ereszkedő dallamvonalát követi. A képszerű részletek, a „Nevettek megsemmisülésén, kapui besüllyedtek a földbe, összetörték azok zárait” szövegére rendkívül plasztikus kíséretet kapnak. A metrum teljes feloldódása a „Messze távozott tőlem a vigasztaló” kezdetű részben érzékelteti a kozmikus űrt Isten és az elhagyatott ember között. A nagy sirató utolsó része a vigasztalás: „Nem szíve szerint üti és szomorít ja az embereket az Űr!” Itt a megtisztulás szimbólumaként fehérhangos clusterek hangzanak a csembalón. Az Ágostai Hitvallás 500 éves évfordulójára írt Confessio Augustana (1980) hitvallásunk szövegéből való válogatás, tíztételes mű. A hitvallástevőt baritonszóló, a hívő evangélikus gyülekezetek egyetértő hangját a kórus szólaltatja meg. Különös hangsúlyt kap a megigazulásról szóló negyedik tétel: „Ingyen igazíttatunk meg a Krisztusért.. ., aki halálával tett eleget a mi vétkeinkért.” (Ismét a megváltás kiemelése!) A keresztségről szóló tételben a női kar derűs hangzása nem fedi el a súlyos mondanivalót. Az úrvacsorát idéző rész Szokolay leglíraibb tételei közé tartozik, érzékeltetve a híveknek Krisztussal való bensőséges közösségét. A Krisztus vissza jöveteléről és az ítéletről szóló részekben a lefelé dübörgő kromatika döbbent meg, míg a kegyelmet hirdető szöveget: „A kegyeseknek ... soha el nem múló örömöt” kezdetűt a ritkán hallott szép harmóniák teszik érzékletessé. A Hitvallás végére komponált Ámen elhaló, bizonytalan zenekari kíséretű, szinte tétova. De miért? Szokolay magyarázata: még nem vagyunk a mennyben. Az egy
