Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Kulturális figyelő
92 KULTURÁLIS FIGYELŐ hátukra véve, ha kellett Bukarestbe, Ukrajnába, Isztambulba is elmentek a munka után. Asszonyaik közben cselédsorban dolgoztak a városokban, az öregek meg a gyerekek vigyázták a falut és dolgoztak a nadrágszíjföldeken. Az igaz szót, a leírt betűt szerető nép lakja a hét falut. Virágzó díszítőművészetük messze földön híres. Különösen az asszonyok ünnepi viselete a „hámos rokolya”. Egy teljes csángó női ruha ára, a pompás, ékköves brossal, kúpos csúcsban végződő kösöntyűvel és a Hámos rokolyával felért egy pár ökör árával. Ma már csak a népi táncosok viselik ezt a pompás ruhadarabot. Nem volt ezekben a falvakban analfabéta. Az öreg csángók mindegyike kilenc osztályt végzett. Hat elemit és három „ismétlőt”, ahol a betűvetés tudományát, a könyv, az írott szó szeretetét tanulták. Csernátfaluban 1618 óta létezett evangélikus magyar iskola, bár az is lehet, hogy az „oskolamester” már előbb is tanította betűvetésre a nyílt eszű csángó gyerekeket, de ennek nem maradt írásos nyoma. A csángókat Honterus térítette evangélikus vallásra. Az iskola mellett magasodnak az evangélikus templomok, sejtetve, hogy egykor az iskola az egyház szolgálatának része, munkaterülete volt. A Tömösi-szoros komor fenségű vonulatából kinyúló Magyarvár a szabadságharc emlékét őrzi. Méltán nevezhetjük „magyar Thermopylé”-nek, ahol a szabadságharcban 1300 iskolázott székely csángó vitéz Kiss Sándor vezetésével öt ágyúval védte 28 000 támadó ellen a sziklagerincet. Az ellenség csak csellel, hátbatámadva tudta legyűrni a hősi ellenállást, nem sokkal 1848 karácsonya előtt, ötvenegy evangélikus csángó vértanú áldozta itt életét a hazáért, a szabadságért. Csernátfalu főterén a vértanúk emlékét oszlop hirdette egykor. A változó politikai divatok az emlékműveknek soha nem kedveztek. A vértanúk emlékére állított faragott kőoszlopot lerombolták, de az oszlopot gondos kezek Hosszúfalu alszegi temetőjébe menekítették. Egyik oldalán ezt a szöveget olvashatjuk: „Öh ne sirasd a dicsőt a hazáért vérrel áldózót: Sírhalmán a virág, lásd koszorúba gyüle s a kegyelet felfűzi fejére, hogy intse az élőt: Élnünk szép a honért, szebb meghalni azért.” A tanulság után — az oszlop másik oldaláról — a hősök szólnak a kései unokákhoz : „Szent örömök közt vártuk a Megváltó születését. Nem sejtők a halált s íme lesújta reánk. Nem szakadt meg azért örömünk, mert égbe menénk fel S égből nézi szemünk: boldog drága honunk.” Alatta a szomorú csata napja „1848. December 23.” Az oszlop harmadik oldalán azok emléke, akik az oszlopot állították: „51 csángó vértanú emlékére az E. M. K. E. brassói fiókja. 1881.” Az EMKE az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület volt. Orbán Balázs írja a vidékről: „Szép e táj magában is; de százszor szebb a hozzácsatolt emlékek keretében.” Ismeretlen kezek nemrégen gondozták még a hősök emlékoszlopát, és nyáron talapzatáról sohasem hiányzott a sokszínű virág. Szigeti Jenő
