Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 2. szám - Scholz László: Toyohiko Kagava. Krisztus nem mindennapi követője Japánban

SCHOLZ LÁSZLÓ: TOYOHIKO KAGAVA 61 pét is hiánytalanul ellátja. Vasárnapi iskolát vezet, összegyűjti az asszonyo­kat s „Felébredt asszonyok'’ címen folyóiratot indít. Három gyermekük szü­letik. Tokió, földrengés után Az ötmilliós Tokiót 1923-ban hatalmas földrengés rázza meg, jórészben össze­dől. Ez az esemény hoz változást Kagaváék életében. Az újjáépítésben szük­ség van rá, ezt mármost a hatóságok is belátják. Magas tisztségeket ruház­nak rá. Tagja a kormány által létrehívott gazdasági bizottságnak, valamint a munkanélküliséget felszámolni kívánó bizottságnak. Mindezt ingyen vál­lalja. Tokió külső kerületében épít egyszerű házat. Továbbra is egyszerű ru­hában jár. A nagy baj idején végre megértik széles körben, amit mindig hirdetett: nyerjék vissza az alacsonyabb sorban élők önbecsülésüket, élhes­senek teljes életet. A kereszténységnek van szociális lelkiismerete. Kagava szociális tevékenysége már Sinkavában messze túlment a szűk körű szere­tetszolgálaton. Munkásszövetségeket alapít, hogy a kiszolgáltatottak közös erővel léphessenek fel jogaikért s az emberibb életért. Azt a fájdalmat is el kell viselnie, hogy saját hívei közül is sokan félreértik. Ö ugyanis erőszak nélkül akarja a fejlődést. Vallja, hogy „az erőszakra épített világot erőszak rombolja szét”. A nagyvárosi munkásokéhoz hasonlóan a parasztság szerve­zésében is részt vesz, hogy felszabaduljon a jobbágyság alól. Igyekszik munkatársakat nevelni a krisztusi társadalmi felelősség kibon­takoztatására. Kört alapít evégből „Jézus barátai” néven. Bejárják az orszá­got. írni is avégből ír, hogy eljusson tömegekhez az evangélium szava és fe­lelősséget támasszon mindenütt az egész nép jobb életéért. Célul tűzi ki, hogy legalább egymillió keresztény legyen Japánban, s így a kereszténység kellő súllyal rendelkezzék a szükséges vátozások előbbre vitelében. Evégből báto­rítja a különböző keresztény közösségeket is az egyesülésre. Sőt, a közjó ér­dekében késznek mutatkozik másokkal is együtt munkálkodni, mondván: „Minden eszmének lehetőséget adhatunk, ha belevetjük valamennyit a sze­retet hálójába.” Céljai felettébb magasok voltak, mindenestől el nem érhe­tők. Mégis jelentős eredményeket ér el. 1926-ban például a kormány hatal­mas összeget fordít arra, hogy fokozatosan, öt év alatt, hat nagyvárost meg­tisztítson a nyomortanyáktól. Vagy: az országban kb. 600 000 embernek pré­dikál s ebből 40 000-en aláírják, hogy bevezettetni kívánnak a keresztény vallásba. 1925-ben nyolc hónapot tölt Európában; megszámlálhatatlan sok nyugati keresztényre hatnak evangelizáló előadásai. Fény a felkelő nap országából Nipponnak ez a nagy fia. 1927-ben Kínába látogat, békességet hirdet. Köny­vei keleten és nyugaton, eredetiben és különféle fordításban százezres pél­dányszámban teszik ismertté életét és munkásságát. Leánya, Umeko Kagava, ki Amerikában végzett teológiát, később az Egyházak Világtanácsának tit­kárságánál dolgozott, 1959-ben visszatekint apja félszázados munkásságára. Közli, hogy apja több mint 150 könyvet írt életében s ebből 80-at különböző nyelvekre lefordítottak. A krisztusi szeretet indította társadalmi, népgazda­sági, nevelői munkásságra, nemzetközi kérdésekben való részvételre. A sze- retetet úgy fogta fel, hogy az „szociális, univerzális és etikus”. Sokat mondó vallomás.

Next

/
Thumbnails
Contents