Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 2. szám - László Emőke: A besztercebányai evangélikus templom keresztelőterítője

LÁSZLÓ EMŐKE: A BESZTERCEBÁNYAI KERESZTELŐTERlTŐ

35

Keresztelőterítő a besztercebányai vártemplomból, 1634

— a szálhúzásos és recemunkák kivételével — nem használták a Nyugat- Európában már közkézen forgó mintakönyveket. Az egyéni tervezésű rajzolt vagy hímzett mintákat — ahogy a régi levelezésekben olvasható —, gyakran kérték kölcsön egymástól, s így egy-egy kedveltebb minta a családi, baráti kapcsolatok és a különböző helyeken alkalmazásban levő hímzőasszonyok révén az ország legkülönbözőbb részein fellelhető. A török hódoltság következtében érvényesülő keleti hatás a motívumokon, azok színezésén, elrendezésén és az öltéstechnikákon egyaránt érezhető. Bár Radics Jenő már fölfigyelt a keresztelőterítő hímzésének különleges voltára, a térítőt a magyar hímzések közé sorolta. Ha azonban származási helyét pontosabban akarjuk meghatározni, több szempontot is figyelembe kell vennünk, így a növényi ornamentika jellegzetességeit, az adományozó kilétét, a hasonló stílusú hímzéseket és nem utolsósorban a figurális ábrázolások eredetét egyaránt vizsgálat alá kell vonni. A virágbokrok rajza, a színek közül a karminvörös selyemfonal alkalmazása, a mintázatlan laposöltéses hímzés- technika a német nyelvterületek hímzéseivel való rokonságra utal. Az adományozó családról Katona Imre, a terítő első publikálója megállapította,