Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - N. V. Gogol: Elmélkedések az isteni liturgiáról (Zárószó)
N. V. GOGOL Elmélkedések az isteni liturgiáról Az isteni liturgiának hatalmas hatása van a lélekre. Szemmel láthatóan megy végbe az egész világ előtt, de egyúttal rejtve is. Ha a hívő buzgalommal és áhítattal követ minden cselekményt, és engedelmeskedik a diakónus felhívásainak, a lélek emelkedett hangulatára tesz szert: Krisztus parancsai teljesíthetők lesznek számára; Krisztus igéje édes lesz és az Ö terhe köny- nyű. Eltávozva az Isten házából, ahol részt vett az isteni szeretetlakomán, úgy tekint mindenkire, mint testvéreire. Ámbár mindennapi foglalkozását végzi, legyen akár hivatalban, odahaza, vagy bárhol, lelkében önkéntelenül is megőrzi az emberekkel való szeretetteljes kapcsolat fönséges példáját, melyet az Istenember hozott a mennyből. Önkéntelenül is jóságos és szeretettel teljes lesz alárendeltjeivel szemben. Ha pedig más hatalma alatt áll, készségesen és szívesen engedelmeskedik neki, mint magának az Üdvözítőnek. Ha segítségért könyörgőt lát, szíve készségesebb lesz a segítésre, és annál nagyobb gyönyörűséget érez. Szeretetből fog adni annak, aki rászorul. Ha pedig ő maga is szegény, hálával fogadja a legcsekélyebb aadományt is: meghatódott szíve hálával telik el, és ezelőtt sohasem imádkozott olyan hálával jótevőiért, mint most. Mindannyian, akik buzgalommal követték az isteni liturgiát, szelíden hagyják el az Isten házát, barátságosan érintkeznek az emberekkel, emberszeretők és nyugodtak minden cselekedetükben. Azért mindenkinek, akiben megvan a vágy, hogy előrehaladjon és mindig jobb legyen, szükséges, hogy amilyen gyakran csak tud, részt vegyen a szent liturgián, és figyelemmel legyen azon jelen: észrevétlenül építi és formálja az embert. Ha a közösség még nem esett szét egészen, ha az emberek nem táplálnak egymás iránt nagy, kiengesztelhetetlen gyűlöletet, akkor az isteni liturgia az a titkos indítóok, amely az embert testvérei iránt mennyei sze- retetre buzdítja. Aki tehát meg akar erősödni a szeretetben, kell, hogy amilyen gyakran csak tud, félelemmel, hittel és szeretettel részt vegyen a szeretet szent lakomáján. Ha pedig méltatlannak érzi magát arra, hogy az Is„Az isteni liturgia nem más, mint a szeretet érettünk megvalósult felmérhetetlen művének állandó megismétlése” — írja Gogol az ortodox liturgia ismertetését és értelmezését tartalmazó könyvecskéje bevezetésében. A mű első kiadása az író halála után, 1857-ben jelent meg Péterváron Elmélkedések az isteni liturgiáról címen (Razmislenyija o bozsesztvemoj liturgii). Gogol kis könyvének kéziratos fordítása, amely az 1889-ben megjelent moszkvai kiadás alapján készült, Kor- zenszky Richard munkája. Gogol zárószavát közöljük a műből. (Szerkesztő.)
