Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Czine Mihály: A jugoszláviai magyar irodalomról
CZINE MIHÁLY A jugoszláviai magyar irodalomról A kisebbségi magyar irodalmak közül, a két világháború között, a jugoszláviai magyar irodalom született a legnehezebben. Nem csak azért, mert a Szerb—Horvát—Szlovén Királyságban viszonylag kisebb számban éltek magyarok — mintegy félmillióan —, még a kisebbségre nehezedő erős többségi nacionalizmus is csak részben magyarázza a nehéz születést. A magyarság anyagi helyzete, társadalmi megoszlása, településföldrajza is kedvezőtlen volt, eltérő hagyományai messze estek. „ ... sivárak, reménytelenek itt a viszonyok — írta Szenteleky Kornél keserűen — írók és olvasók tekintetében. Legelőször a tradíció hiányzik, a múlt, az elkezdett irány, a lefektetett alap, amelyet folytatni, lerombolni, átformálni, megtagadni mindig köny- nyebb, mint teljesen újat csinálni. Ezen a tespedt, művészietlen lapályon nincs semmi, de semmi emlék, itt sohasem voltak ősi kolostorok, évszázados kollégiumok, hírhedt lovagvárak, görnyedt, legendás dómok vagy templomok, france-i könyvesboltok, fontainebleau-i erdők, ezen a józan, disznóól- szagú földön sohasem éltek nótázó igricek, ferdekucsmás kurucok, sárgaszakállas ötvösök, magas homlokú hitvitázók vagy finom ujjú humanisták . ..” Éltek, csak megfeledkeztek róluk. A sivár jelen még Szenteleky elől is eltakarta a fényes hagyományokat. Majd csak Bori Imre eszméltetett — fél évszázaddal később — a történeti igazságra: ez a vidék volt egykor a magyar irodalmiság egyik középpontja. A „múzsák földje” volt a Muraköz, Szlavónia, Baranya, Bácska, Bánát, s különösen a Szerémség. Itt született Kamenice-Kamoneon a két huszita pap, Tamás és Bálint, akik először vállalkoztak a Biblia magyarra fordítására, Várady Péter reneszánsz központtá képezte ki Bácsot, másoltatta a szlavóniai születésű Janus Pannonius verseit. Szlavóniai volt Brodarits István, a mohácsi csata megörökítő je, Szerénái György, Dózsa parasztháborújának a megírója a Szerémségből származott. Virágzó kultúrájú élet volt itt a XVI. századig, míg a török hadak fel nem perzselték a Szerémséget, Bácskát és Bánátot. A 150 esztendeig tartó török uralom megsemmisítette az itt kibontakozott humanista kultúrát. A művelődés csak a XVIII. század derekán indulhatott meg újra. A fejlődés gyors volt, a XIX. században Üjvidéket már a „szerb Athénéként tartották számon. A magyar irodalomnak is alkotók sorát adta ez a táj: Herczeg Ferencet, Papp Dánielt, Kosztolányi Dezsőt, Csáth Gézát —, de valamennyien a fővárosba, Budapestre igyekeztek. Mikor a nagy történelmi változás jött, a Szerb—Horvát—Szlovén Királysághoz került tájakon nem volt igazán jelentős magyar író. Nem volt magyar irodalmi
