Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Schulek Tibor: A magyar evangélikus ébredés kezdeteiről
SCHULEK TIBOR: A MAGYAR EVANGÉLIKUS ÉBREDÉS... 9 Mott azután végiglátogatta a soproni, debreceni, sárospataki és kolozsvári főiskolákat. Látogatása kitörölhetetlen nyomokat hagyott mindenütt.” (Forgács Gyula: A belmisszió és cura pastorális kézikönyve. Pápa, 1925.) Mott Jánost kőrútján Victor János tolmácsolta, és ő lett a MEKDSz utazó titkára. Ravasz László 1922-ben egy előadásában így foglalta össze a diákmozgalom célját: „... itt a kért felelet arra, hogy miért van szükség keresztyén diákszövetségre az egyén életében. Azért, hogy minden ifjú fiatalságában, élete döntő évadjában találkozzék azzal, aki neki leghűbb és legjobb barátja, egyetlenegy nyeresége, élete és igazsága, hatalmas, erős, megváltó Istene lesz.” Azután az egyetemes emberi szempontra rátérve elmondta: „Eszembe jut most ez este alatt, hogy amikor először tartottam meg én is magamban, az én titkos kamrácskám csendes perceiben a Diákszövetség imanapját 1916 februárjában, (. . .) lövészárkokkal volt keresztül-kasul barázdálva egész Európa. S ugyanakkor (...) az ellenkező oldalon német és angol, francia és német, magyar és orosz diákok vették elő a Bibliájukat, olvasták el belőle Jézus főpapi imádságát, és könyörögtek buzgón, hogy »Legyünk egyek Teveled és egymással, mint ahogy Te az Atyával egy vagy."”. A Mott János által megindított diákmozgalom néhány markáns református papot és más lelkivezetőt adott az országnak. Ilyenek voltak Fiers Elek, Be- reczky Albert, Szabó Imre, Muraközy Gyula, Szőnyi István, Karácsony Sándor, Benkő István és mások. Közöttük evangélikus még alig volt. Bár van egy nagyon érdekes emlék az 1918-ban Lillafüreden tartott középiskolás konferenciáról, ahol egy fiatal evangélikus lelkész minden reggel hajnalban nekiindult a hegyeknek, és hozott messziről néhány liter tejet a konferencia nehéz élelmezési helyzetének javítására. Túróczy Zoltán volt. De egyébként kezdetben nagyon kevés volt az evangélikusok részvétele. Én magam a Diákszövetséggel a legelevenebb kapcsolatba tulajdonképpen Finnországban kerültem egy rövid ott-tartózkodásom idején, amikor egy turkui diák- konferencián minden előadást a fülembe fordított egy fiatal német szakos tanárnő. Amikor meg nemenként szétosztva voltunk, két órán keresztül a finn parlament elnöke volt a tolmácsom. 1927-ben hazakerülvén, Mády Zoltán (ekkor még Hilscher Zoltán), a Diákszövetség egyik vezetője engem evangélikus titkárnak alkalmaztatott. Ez azt jelentette, hogy különös hangsúllyal kellett evangélikusokat toboroznom a Diákszövetség munkájába, Az Erő c. Karácsony Sándor szerkesztette lapba az evangélikus olvasókat szaporítani. Minden számnak R- és E-vel jelölt bifurkált kiadása lett. A belső 4 oldal R-szövegét az SDG-ben szerkesztették, az E jelzésűt nekem kellett. Feladatom többé-kevésbé sikerrel is járt, kivéve a szerkesztést. Az evangélikusok részvétele a Diákszövetség téli és nyári konferenciáin megnövekedett, és az érdeklődés erősödött. Deák János teológiai professzor volt az egyik támogatója, természetesen a régi tag, Túróczy Zoltán is. Podmaniczky Pál is, aki ugyan főleg a CE-mozgalómban dolgozott, aktív támogatónk lett. Nagyon sikerült taktikai fogásunk az volt, hogy meg tudtuk nyerni Scholtz Oszkárt a Diákszövetség evangélikus osztálya elnökénék. Ezzel meglett a hivatalos egyházi kapcsolatunk, és ő kellő védelmet nyújtott hitoktatási igazgatóval és másokkal szemben, akik maguk akarták volna az ifjúsági munkát dirigálni, mi pedig nagyon ragaszkodtunk az autonómiánkhoz. Ebben hallatlanul nagy segítőnk volt Scholtz Oszkár bácsi. A Diákszövetség tevékenységének a csúcspontjai a nagy nyári tahi konferencia és a különböző fővárosi református gyülekezetekben tartott téli konferencia voltak. Nagy előadók nagy előadásokat tartottak, és kis biblia- csoportokban egyéni aprómunka is folyt. Azonkívül volt minden évben a
