Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Walter Lüthi: A Feltámadott megjelenik a tizenegy apostolnak
WALTER LÜTHI: A FELTÁMADOTT MEGJELENIK . . . 5 dettetett, hanem egyszer s mindenkorra itt van, mert itt van a Feltámadott, akit nem ér fel se gőg, se gúny, se korbács, se ütleg, nem pusztít el az ős gyilkos halál sem, hiszen dicsőségben és fenségben itt van ő. És mivel az ő szájából jő hozzánk a béke üzenete, maga az örök, feltámadott béke van itt és marad itt a földön, sértetlenül a jelen gúnyolódás tajtékzásától, dacolva arculverettetéssel és lábbal tiprással, még a halál támadásával is. Övele maga a béke támadt fel a halálból. Más szavakkal: Aki itt a békét proklamálja, nem jámbor óhajként vagy kötelezettség nélküli üzenetként hirdeti meg mint intelmet vagy követelést, hanem felkínálja és ajándékozza nekünk. Ez Isten húsvéti ajándéka e halál völgye számára: örök béke. Ezzel ez a föld annak lakhelye lett, nem ideiglenes lakása, hanem otthona. Ugye milyen furcsán hangzik: ez a föld az örök béke lakóhelye! De hangozzék, ahogy akar, az örök béke itt van, mert Krisztus feltámadott. Ezen már nem tud változtatni akármilyen hosszú világháború sem. Ki pusztíthatná el végképpen ezt az örök békét, ha Ö feltámadott a halálból? Ki merné kétségbe vonni, hogy a végső győzelem az örök békéé e halál völgyében? Hiszen a békesség fejedelme feltámadott. Nincs olyan légelhárító üteg, mely lelőhetné, nincs olyan gáz, mely megfojthatná, nincs olyan tank, mely eltaposhatná. Ö síron és poklon át támadt fel a halottak közül, rozsda és moly nem árthat neki, féreg el nem rághatja, az enyészet nem lehet úrrá rajta: „A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” Ki ne örülne ennek közülünk is? Hiszen ezáltal friss levegő árad be, újra lélegezhetünk. Egy vékony fénysáv pásztázza a borús esztendőt [1910!]. Kinyílt egy ablak. Akármit hoz ez a nyár, ne engedjük magunkat ettől az ablaktól elsodorni! Maradjatok ennél az ablaknál! Szívjátok be ezt a levegőt! Tartsatok ki e mellett: Krisztus feltámadott és szava nektek szól: „Békesség nektek!” Most miután azt a helyet alaposan szemügyre vettük, ahonnan a béke üzenete jön, az van csak hátra, hogy szemügyre vegyük azt a helyet, ahova ez az üzenet szól. Bizony az a helyzet, amelybe a Feltámadott az ő békéjét hozza, egyáltalán nem látszik valami békésnek, ellenkezőleg! Éjszaka van. Néhány férfiú jött össze nagy titokban. Arcukra van írva a félelem, hogy felfedezik őket. Maguk mögött bezárták az ajtókat. Megfigyeltétek? Hat nappal húsvét után az ajtók még mindig zárva voltak. De hát mi köze a Feltámadottnak ,,a zsidóktól való félelemhez”? Mi vonzza a zárakhoz és reteszekhez? Igen, pont ide, erre a lehetetlen helyre hozza a Feltámadott azt a békét, amely örök. Hiszen ez a hely egy napon jelenthetné azt a légvédelmi pincét, amelyet a városban itt-ott építenek már. Éppen az olyan helyekre tör utat a feltámadott béke, ahova aggódó emberek maroknyi csoportja az éjszaka és köd leple alatt zárt ajtók mögé menekül. Mert az a béke, amely húsvét reggelén a halál rabságából kitört, elég hatalmas ahhoz, hogy húsvét estéjén zárt ajtókon át is betörjön az aggodalom és rémület birodalmába. Mert így fest az a hely, amelyet az örök béke e földön választ. Az örök béke fejedelme nem épít magának békepalotákat. Szegényes helyeken veti meg lábát. De akármilyen szegényesnek látszik az a hely, ahol a Feltámadott a lábát megveti és teret nyer, átlengi azt az ő végső ígéretének fensége: ,,lme, az Isten sátora az emberekkel van.” (Jel 21,3) Sátrakba, kunyhókba, ahol a nyomor és a halál lakik, oda építi Isten a béke birodalmát. „Az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 19,27). „A világon nyomorúságotok van, de bíz
