Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Reisinger János: Hét szó a keresztfán. Heinrich Schütz életműve
REISINGER JÁNOS: HÉT SZŐ A KERESZTEN 75 1. Ha pusztán formai szempontból tekintünk végig darabjain, máris érdekes megfigyeléseket tehetünk. Schütz zenéje csaknem kizárólag vokális művek együttese. Az európai zenetörténet olyan korszakában alkotott, melyben a frottolák, madrigálok, kantáták, motetták (Tallis, Byrd), majd az oratóriumok (Carissimi) és operák (Monteverdi) a legtöbbet tették szöveg és dallam egybekapcsolásáért. Akár Palestrina áttetsző' polifóniájára, akár a következő században megszülető monódiára gondolunk, el kell ismernünk a korabarokk páratlan készségét szövegek zenei megjelenítésében, éppúgy, mint későbbi érett festészetének virtuozitását a távlatok ábrázolásában. S Heinrich Schütz mindennek végére szeretett volna járni a nem zeneszerzőnek szánt ember buzgalmával. Édesapja, aki később polgármester lett, az 1585. október 8-án született fiát egészen más pályára irányította. A thüringiai Kösterlitz otthona után Schütz életének Weissenfels, Kassel, majd a marburgi egyetem jogi fakultása voltak legfőbb állomásai. Mar- burgban mélyült el lutheránus hite, töltekezett fel műveltségével, s kezdte érezni, hogy a zenéhez is ugyanez a (saját szavait idézve) „magasabb szellem utáni vágy” vezeti lépteit. 1609-ben, huszonnégy évesen indult először Itáliába, hogy a kor vezető olasz komponistáitól tanuljon. Ismert nevet szerzett, mire hazatért, s köny- nyen találhatott volna helyet magának fejedelmi udvarokban, ahol egymást érték az esküvők, keresztelők és más, zenészeknek feladatot, s megélhetést nyújtó ünnepségek. A német polgári muzsika megteremtője lehetett volna, s nyugodt körülmények, viszonylag biztonságos élet ígéreteivel biztatták külföldi meghívásai is. Schütz azonban a keskeny utat választotta. Miközben dúlt a harmincéves háború, feleségét majd két lányát ragadta el a halál: ő kórusokat szervezett, kenyéradói helyett saját maga fizette énekeseit, darabjairól átiratokat készített, hogy a legegyszerűbb és legszegényebb körülmények között is meg tudják szólaltatni őket. Innen adódik életművének másik feltűnő jellegzetessége. A vokális műveken belül szinte kizárólag bibliai szövegeket zenésített meg. Ha nem számítjuk elveszett Daphnéját (az 1627-es, első német operát), itáliai madrigáljait, valamint néhány kisebb darabot: Schütz művészete teljes egészében a Biblia igéiből táplálkozott. Kivált az Evangéliumok (s azokon belül is a Passió) jeleneteiben, Zsoltárok könyvében és Pál apostol leveleiben talált ösztönzésre. Művészete lényegét tekintve igazi igeszolgálat, annak határtalan koncentrációjában, intenzitásában, s ugyanakkor könnyed felszabadultságában, szárnyaló szépségében. Menny és föld találkozik benne, hogy az előbbi magához emelje, megnemesítse az utóbbit. Művészetét aligha nevezhetjük azonban illusztrációnak, kommentárnak, sokkal inkább a Biblia megszólaltatásának a maga igazi hangsúlyaival. Sok-sok példát lehetne idézni rá, mennyire jót áll a Könyvek Könyve önmagában, mennyire igazolja a zeneszerzőt, aki egyedül rá hagyatkozik. Aki például eddig átsiklott a 136. zsoltár refrénjein, Schütz feldolgozásából szerkezetét tanulja, a Vörös-tenger szétválasztásának dallamfestésén ámulhat, s a kórusok és szólók helycseréjében, a ritmusváltásokban a tisztelet,és hála mindig meg-megújuló érzésére kaphat példát és bátorítást. (SWV 45. CANTATE, 658215) Ugyanilyen egyszerű eszközökkel használja ki két ige (Luk. 2,10. és Ésa. 9,6) kapcsolatát a betlehemi pásztoroknak
