Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987

1987 / 1. szám - Kéri Ádám: Nemzettudat, keresztény művészet. Beszélgetés Somogyi Győzővel

KÉRI ÁDÁM BESZÉLGETÉSE SOMOGYI GYŐZŐVEL

45

Hollókő. Szita. 41X53 cm

is el tud indítani izgalmas gondolatokat a vizualitás szintjéről. Gondoltál vajon erre is, vagy csak izgatott a katonásdi?

— Gyerekkorom óta játszom katonásdit, és bújom a történelmet. Ezekkel a rajzokkal ugyanúgy egy képhiányt igyekeztem magamnak pótolni, mint a bibliai témák esetében. Az iskolában olyan történelmet tanítottak, hogy abban egy kép vagy érdekes történet sem volt, csak elvont megállapítások és elvi értelmezések. A konkrétumok fölött elsiklottak. Engem pedig pont a konkrét esemény, a részlet és a látvány érdekel. A szemtanúk visz- szaemlékezései. Hogyan éltek, mit ettek a katonák? Milyen volt a patkó a huszár lova lábán? Ez a részletvágy amolyan kézműves dolog, nyilván jellemző a képzőművészekre. Közben arra gondoltam: miért szeretem a nemzetemet? Mert a történelme tele van konkrét részletkincsekkel, érdekes események, személyek és tárgyak sokaságával. Csak ha ezeket ismerjük, tud a szeretetünk mibe kapaszkodni. Aki a szabadságharcról például csak elvont adatokat tanult, hiába lobogtatok meg előtte egy piros-fehér-zöld zászlót, nem jut róla semmi az eszébe.

— Itt látom a jelentőségét ennek a könyvnek. De hadd ugorjak egyet. Másik újabb munkád a Parasztbiblia illusztrálása: itt nem hagyományos felfogását látom a bibliai témáknak.

— Mikor 15 éve rajzolni kezdtem, nagy hatást tettek rám az Erdélyi Zsuzsa-féle apokrif népi imádságok. Első rajzaim nem is magához a Bibliához, hanem ezekhez az imákhoz készültek. Talán azért, mert a Szentírás-