Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987

1987 / 1. szám - Szabó József imádság-fordításaiból (továbbá a 39. és 40. oldalon)

NAGY ELEMÉR: A VONATFÜTTY 33 fenyők súrlódásait figyelni, ahogy tűlevelű, sötétzöld karjaikat a már le­bukó barnáslila estében egymáshoz nyújtják, s közben már legallyazott törzseik között halkan zenél a szél a széleken. De ezek a szelek tiszta időt hoznak, friss, üde alpesi levegőt leginkább, a néha látható Semmeringről, a komorabb Rax környezetéből. Tisztaság és távlat, s mégis a dombokkal körülvett városban, a bezárt üzlettáblák között már port fúj a szél, kavar­ja, zavarja a papírokat, széna- és szalmatörmeléket, s közben a borbély- műhely lengő réztányérja a függesztővasához koccan — vége az előadásnak. Vége a napnak. A reggelt a szomszéd kertek baromfiudvarából jelezték a szárnyasok, a félelmetesen rikoltó kakas, háromszor, sőt többször is mindig emlékeztetve lelki restségünkre —, s befejezi egy hosszú, kesergő trombita­szó. Pár száz méter csak a szobánk ablakától, a II. Rákóczi Ferenc nevelő- intézet őrsége takaródét fúj. Megvilágított kis toronyórája néha, lombta- lanság idején idelátszik, de nyáron csak a kürtszó, a lefújás. A magasan felsivító hang, majd a domináns háromszor-négyszer, a tere, s végül meg­nyugszik a dominánson. Egyszerű, ereszkedő hangsor. De mennyit hangzott ez a határ két oldalán húzódó nyugat-magyarországi területen is, a hatá­ron fekvő két iskolában, ahonnan jó egy évtized múltával, de sokan vonul­tak a reménytelen harcmezőkre. Itt még csak gyakorlat, katonásdi, játék ébresztőket, tisztelgőket fújni, de csak ez a szomorú, lemondó, megpihenő és elpihentető takarodó, a lefújás maradt meg emlékezetemben. Sopron hangjai között gyárszirénák is búgtak néha, s később, de mennyi­szer a légvédelmi szirénák, a bombák robbanása, a gyilkos golyósorozatok. De azt csak hallottam, arról csak olvastam, milyen jó, hogy így nem láttam, ezeket már nem hallottam. 1984. 3. 30. Luther Márton imádsága a Szentlélekhez Jöjj, Szentlélek, Űristen! Töltsd meg kegyelmed ajándékával híveid szívét, száját, értelmét. Forró szerelmeddel gyújts tüzet bennük. Világosságoddal minden nyelvek közül hitre gyűjtőd népedet. Dicsérünk ezért téged. Halleluja! Halleluja! Világíts nekünk Isten igéjével, s taníts az Isten igaz ismeretére, hogy szívből atyánknak szólíthassuk. Őrizz meg idegen tudománytól, hogy ne keressünk más tanítómestert, hanem igaz hittel csak Jézus Krisztust és minden erőnkkel csak benne bízzunk. Halleluja! Halleluja! Szent szeretőnk s édes vigaszunk, könyörülj rajtunk, hogy szolgálatod­ban állhatatosan megmaradjunk és semmi nyomorúság tőled el ne szakasz- szón. Urunk, erősítsd meg hitvány testünket, hogy itt vitézül küzdjünk és életen, halálon át hozzád törekedjünk. Halleluja! Halleluja! Amen. Szabó József fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents