Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Veöreös Imre: „Fényben, borúban te maradj velem!” Szabó József emlékezete
VEÖREÖS IMRE: SZABÓ JÓZSEF EMLÉKEZETE 21 meg a hatalom kísértése. Az első órától kezdve mindvégig ugyanaz maradt, mint amilyen volt addig. Sőt, akik azelőtt csak távolról ismerték, úgy látják, hogy a püspöki tiszt egyenesen közelebb hozta lelkésztársaához, szinte különb emberré tette. Tudatosan vállalt programja volt a püspöki tiszt protestáns értelmezése. Lelkészeihez írt első körlevele így kezdődik: „Kedves Testvér! Szolgálatomat köztetek, veletek Isten nevében megkezdem. (...) Szolgálatom vonal- vezetésében teljesen elfogadom Sólyom Jenő dr. egyelőre még csak kéziratos tanulmányának jó látású megállapítását: a lelkészi szolgálat egységes, s csak elágaztatásai vannak. Egyik segédlelkész, másik püspök, egyik vallástanító, másik esperes és lelkész, de mindegyik lelkész. [A szerzője által rövidített tanulmány megjelent a Lelkipásztor 1949. májusi számában — V. I.] Ez az értelmezés (. ..) csak a primus inter pares elvét hagyja meg [szolgálatomban], azt is a munkaközösség értelmében.” (1948. márc. 22.) Püspöki koncepciója élt azoknak az éveknek a lehetőségeivel. Fő ügynek az evangélizációt tekinti. Maga is műveli és ajánlja a gyülekezeteknek. Ma már egyháztörténeti jelenségként állapítható meg, hogy a második világháború utáni évek — amint az ország ocsúdott a romokból — egyházunkban a lelki tavaszt hozták magukkal. Nem csupán a kedvező körülmények, hanem belső szomjúság, Isten igéje utáni vágy, és a Szentlélek erejével megáldott egyházi munkások, papok és nem papok teremtették meg az életeket megmozgató sok evangélizációt (esti igehirdetéssorozatot a gyülekezetekben) és konferenciákat (így nevezték az egy-egy központi helyen, mint például Gyenesdiáson, Foton, vagy akár egy gyülekezetben sokféléi jöttéknek, különböző rétegeknek, egyházi munkásoknak rendezett egész hetes alkalmakat). Belső megelevenedést éltünk át akkor egyházunkban. Luther az ilyen jelenséget tovahaladó termékenyítő záporhoz hasonlítja, amely egyszer itt, másszor amott hullatja bőségben Isten áldott igéjét. Ha számba vesszük gyülekezeteink mai érett korú és idősebb aktív tagjait, akikre számítani lehet, javarészt azokkal a régi arcokkal találkozunk, akiknek abban az időben ragyogott fel az evangélium napfénye. Szabó József imént idézett körlevelében szerepel ez a mondat is: „Az evangélizációt igen fontosnak tartom (...) mint sűrített és kihegyezett igehirdetési alkalmat, keretet, amelyet tapasztalatom szerint az egyház Ura nagy dolgokra használ a mai időkben." Püspöki jelentéseinek és körleveleinek összesített táblázatai egyenként sorolják fel a rendezett hitébresztő és hitmélyítő alkalmakat, Tiég azok számát is jelzik gyülekezetenként, akik országos alkalmakon on- an részt vettek. A lelkészeknek tartott eVangélizádók mellett elsősorban a ■vasárnapi iskolai (mai nevén: gyermekbibliaórai) vezetők részére szóló knferenciákat ajánlja. \ fősúlyt emellett a lelkészek teológiai továbbképzésére fektette. Rendhagyó módon az egyébként egyházközigazgatási ügyeket tárgyaló körlevelében újszövetségi görög szavak jelentéstartalmával is foglalkozik; rövid tanhnányt ad a magyar bibliafordítások történetéről; Luthertől és a biblia- tudc Bengeltől imádságokat közöl; teológiai könyvek olvasására buzdít. Mellkeli E. Thurneysen bázeli lelkész budapesti előadását magyar fordításába: A szabad kegyelem üzenete az igehirdetésben, a lelkigondozásban és a ívelésben. És így tovább. Egy-gy esztendőt összefoglaló, egyházkerületi közgyűlésen elhangzott püspök jelentéseiben a bevezető általános rész aktuális teológiai útmutatást tai^imazott. Ezekből is kibontakozik egyházvezetői nézőpontja.
