Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987

1987 / 2. szám - Kulturális figyelő

KULTURÁLIS FIGYELŐ 93 le. Komor eredményű végelszámolás, amely azonban éppen komorságában katartikus hatású. Hiányzik itt a nagy előd, Arany János Öszikéinek elérzé- kenyülő-megbocsátó rétege — annál inkább jelen van annak keserűsé­ge: „árvul egy sarokban / az én ne­vű teher / látják-e hátára / ugyan ki veszi fel” — olvassuk az Öszike cí­mű versben. Ez a keserűség azonban — kitudja, miért — élni segít az ol­vasónak, aki veszi a fáradságot, hogy a Rába-versek kemény nyelvi burkát feltörve lényegükig hatoljon. (Szépirodalmi, 1987) hakovszky István Préselt lepke címmel jelent meg Hol­ló András első kötete a Kozmosz Könyvek fiatal költőket bemutató so­rozatában. Holló András nevét a régi Mozgó Világ, a tatabányai Űj Forrás és a Diakonia olvasói ismerhetik kü­lönösképpen. Eddig két antológiában szerepelt, éppen ideje volt tehát, hogy önálló gyűjteménye is az olvasókö­zönség kezébe kerüljön. Tehetség, mesterségbeli tudás és a sorsával való küszködés különös he­vessége egyaránt kitüntetik a har­mincnégy éves költő bemutatkozó ver­seskönyvét, melyet hét év alkotásai­ból válogatott egybe. Holló András pályaindulására Pilinszky és Tando- ri Dezső költészete volt hatással. Ke­serűségében és a képtelenségek elda- lolásában a szenvedő tudat fájdalmá­nak énekese ő is. A köteten végig­vonuló haikuk, strófikus-rímes, majd szabadvers- és rapszódia-jellegű for­mák hol halkan, hol meg dübörgő in­tenzitással mondják el a mértékeit vesztett élet gyötrelmeit, „hogy sűrítve ki legyen fejezve az, / ami egy égi­testen ólomba vonja a cipőket” (Tes­tamentum). Metaforái mint halnak a víz, madárnak a levegő: ezekben él és mozog, egyenletes suhanással és szárnycsapással halad előre bennük. Olyan költőt olvashatunk, aki szerint „Minden dolognak versirányultsága volt s van” (Átszövések), s utószavá­nak szép kifejezésével élve, „A min- denség mikroszkópja alá kell vonni a földi életet, hogy arányos legyen hoz­zánk.” Fellépése nem várt ajándék a magyar lírának, értékelése részletes analízisre vár. Reisinger János Sütő András hatvanadik születésnap­jára új drámával ajándékozott meg bennünket. A „bennünket” e darab­bal kapcsolatban a legszélesebb ér­telemben veendő. Nemcsak a romá­niai és a hazai magyar irodalmat lep­te meg vele, mint előző műveivel, ha­nem az egész emberiséget. Patetiku­san hangzik, pedig az nem szokásom. De ebben a színműben arról van szó, ami a XX. század legnagyobb bot­ránya volt — ahogyan Pilinszky Já­nos erezte, s ami más módszerekkel többfelé fenyeget a világon: egy nép, egy nemzetiség megfojtása. Ezért ez a színdarab úgy futhatná be útját, ha legalább egy világnyelvre lefordíta­nák. A szerző maga adja a kulcsot mű­ve értelmezéséhez a mottóval: „Törté­nik Ausschwitzban és történik bárhol, ahol megtörténhet.” A félszázados tör- ténetű dráma és a jelenben történő dráma egyszerre, egymásba fonódva jászódik a színen. Mert rövid tartal­ma ennyi: egy mai színész-író aus- schwitzi tárgyú színdarabját játszák a színpadon, ahová a szereplő színé­szek mai országa tör be. „Mindig a nyelvét akarják kiszakítani. A más­nyelvűsége miatt” — mondja a ket­tős színház jelenbeli felében a főhős az üldözött fiáról. A lázadás vagy megalkuvás, Sütő András több előző darabjának központi kérdése itt is szerepel, de már — mindkét színhe­lyen — eldöntötten: az adott helyzet­ben mindegyik reménytelen. Az Álom­kommandó félelmetes sikoly a ki­sebbségek jövőjéért — ha meghalla­ná ez a világ! Veöreös Imre

Next

/
Thumbnails
Contents