Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Bozóky Éva: Levelező teológiai hallgatók - miért?
BOZÓKY ÉVA Levelező teológiai hallgatók miért ? A levelező tanulás világszerte elterjedt a felsőoktatásban, úgyszólván minden olyan szakon, mely nem kíván sűrű gyakorlati foglalkozást, és emiatt állandó jelenlétet. Elterjedésének oka kettős: szakemberhiány az egyik oldalon ; egyéni érdeklődés vagy pályakorrekciós vágy, esetleg ezeknél fontosabb lelkesültség a másikon. Zsenge ifjúságában nem mindenki tanulhatja azt, amit szeretne, olykor nem is tudja, mit szeretne. Az is előfordul, hogy valaki csak egyszerűen egy közösség hasznára kíván lenni. A levelező oktatás az utóbbi fél évszázad vívmánya, s mint ilyen, fiatal oktatási forma. Megítélésében különfélék a vélemények. Némelyek leértékelik, mondván, kevesebbet tanul, aki csupán szabad perceit, s az éjszaka óráit áldozza, mint akinek más dolga sincs; van aki viszont többet vár;a levelező diáktól, mert az felnőtt ember, tudja, mit akar, s amit tanul, az több tapasztalatra és rendszerint már több éves szellemi munkával élesített elmére épül. Igazságelemeket mindkét vélemény hordoz, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a felsőoktatás mindkét formájában igen fontos a diák személyisége; mindenki — legyen bár nappali hallgató vagy levelező — annyit hoz az illető egyetemről, főiskoláról, amennyit saját maga ér. Nem az oktatás formája az értékjelző, hanem a hallgató igényessége. Mindezt azért kellett előrebocsátanom, mert ha valahol, hát a teológiai oktatásban igazán sok fenntartás előzte meg, és kísérte a levelező csoportok indítását. A mi egyházunk némi késéssel fogott hozzá. A római katolikusok kivált nehéz kérdéssel nézhettek szembe: mit kezdjenek a végzettekkel? Hiszen papi pályára a nappali tagozaton végzett nőket sem engedhetnek, a levelezők között pedig igencsak sok a nő. Kell-e ennyi segéderő tanításra, sze- retetmunkára, családlátogatásra? Miközben a paphiány mégsem enyhül? Érdemes-e magasfokú képzést adni azoknak, akik esetleg csak oltárt díszítenek? De a reformátusoknál sem oldott meg minden gondot a levelező oktatás, pedig náluk ezen az úton akár teljes értékű lelkészdiplomát is lehet szerezni. Csakhogy a végzett levelező nem könnyen mozgósítható ember. Rendszerint van világi állása, szakmája, amit nem szívesen ad fel. s ha mégis, köti a család, házastársának munkahelye, a lakás, a gyerekek iskoláztatása. A végzett levelező rendszerint csak ott áll munkába, ahol él, lakik; ott pedig talán több is van belőle a kelleténél. A levelező egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy oda megy vissza, ahonnan érkezett; ott erősíti fel a gyülekezeti munka eredményességét, ahol az már amúgy is jó
