Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Krähling János - Zoboki Gábor: Későbarokk templomépítészetünk a Dél-Dunántúlon
KRÄHLING JÁNOS - ZOBOKI GÁBOR Későbarokk templomépítészetünk a Dél-Dunántúlon A Hegyhát és a Völgység, ez a két alig ismert dél-dunántúli tájegység, kevés igazán „nagy” műemléket tartogat számunkra. E vidék megközelítőleg Tolna megye középső részétől a szomszédos Baranya megye északi, Somogy megye keleti széléig húzódik, tehát a török hódoltság pusztításának legnagyobb mértékben kitett területek közé tartozik. A hódoltságot megelőző idők építészetéről csak néhány emlék tanúskodik. A ma is álló épületek többsége a barokk korban vagy később keletkezett. A XVIII. század emlékei között szerényen húzódnak meg evangélikus templomaink, melyek falusi templom- építészetünk kutatásában szinte érintetlen területet képeznek. Faluképet meghatározó jellegük érdekes színfoltja a kor építészetének. Munkánkban a Hegyhát és a Völgység korabeli evangélikus templomainak jellegezetessé- geit vázoljuk föl, de még nem mértük fel mindegyiket a környéken. 1781 előtt kevés protestáns kőtemplom épült, hiszen a vidék lakossága a török hódoltság alatt csaknem teljesen kipusztult. Az elnéptelenedett falvak a XVIII. század elejétől kezdve keltek életre. A nagyarányú német telepítésből, valamint az ország más vidékeiről idetelepülő és a helybeli magyarokból került ki a Tolna—Baranya—Somogyi Egyházmegye evan- gélikussága. Tolna megye középső részének akkori földesura, a korát gondolkodásban messze megelőző Mercy gróf, uradalmának falvait azonos vallásúakkal és nemzetiségüekkel telepítette be, és vallásuk gyakorlásában is megvédelmezte jobbágyait. Később eladta tolnai birtokait, de az általa kialakított, felekezeti és nemzetiségi szempontból egységes település- szerkezet századunk közepéig csaknem teljesen megmaradt. Pajtaszerű oratóriumról tudunk például Bonyhádon és Györkönyben is, de sehol nem maradt fönn ilyen épület. Az 1731-es Carolina Resolutio után imaházak bezárásáról, lelkészek el- üldözéséről, vármegyei végrehajtók zaklatásáról olvashatunk az anyakönyvekben. Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben már megváltozott az állam magatartása a nem katolikus gyülekezetekkel szemben. Ez II. Józsefnek köszönhető, aki mint trónörökös bekapcsolódott a kormányzásba. így Sárszentlőrincen 1775-ben, Kistormáson 1777-ben már épülhetett „kőtemplom”. A XVIII. század végére gyülekezeteink anyagilag megerősödtek, úgyhogy létrejött templomépítészetünk felvirágzásának anyagi alapja. Az 1781. október 25-én kiadott Türelmi rendelet hatására a Hegyhát és a Völgység tájain sajátos vonásokkal rendelkező evangélikus templomépítészet alakult ki. A pátens még mindig tartalmazott korlátozásokat, de azokat az 1791-es országgyűlés véglegesen eltörölte.
