Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Nemeskürty István: „Oly magyar, mint akárki”. A felekezeti viszályokon túllépő Pázmány Péter
NEMESKÜRTY ISTVÁN „Oly magyar, mint akárki” A felekezeti viszályokon túllépő Pázmány Péter 1629. november tizenötödikén Gyulafehérvárott meghalt Bethlen Gábor fejedelem. A huszonhárom éves Kemény Jánost a királyi, a „Habsburg-Magyaror- szágra” küldik, hogy személyesen jelentse az uralkodónak és Pázmány Péternek a fejedelem elhunytát. Üzenetet is vitt az erdélyi kormánytól. „Engemet estve expediálának római császárhoz postán, hogy én vinném meg első hírét az fejedelem halálának ... Elsőben az kaadinálhoz, Pázmány Péterhez mennék, kit Semptén lenni mondanak; oda kerültem; ott nem ta- nálván, Nagyszombatra; ott sem, hanem Pozsonyon innen útban jőni taná- lám, kivel szemben lévén, szekeréről leszálla és privatim beszélgete vélem; azután lovára ülvén s visszatérvén, Pozsonyig beszélgetett; onnan császárhoz bocsáta, írván császárnak mellettem szép kommendatóriát.” Pázmány tehát, aki éppen ekkor lett bíboros, tanúk nélkül óhajtott Keménnyel beszélgetni. Kemény előzőleg már három ízben járt Pázmánynál, 1627-ben és 1628-ban. „Noha ifjacska voltam, de hatalmas dolgokról való traktátusban.” Tehát ismerték egymást. Miről beszélgetett bizalmasan a huszonhárom éves erdélyi református ifjú és az ötvenkilenc éves katolikus egyházfő7 íme Kemény János szavai: „Pázmány mondja vala: — Atkozott ember volna, ki titeket arra kisztetne, hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugoldozzatok, míg az Isten az keresztyénségen másképpen nem könyörül; mert ti azoknak torkokban laktok: oda annak okáért adjátok meg, azmivel tartoztok; ide tartsatok csak jó korrespondenciát, mert itt keresztyén fejedelemmel van dolgotok, tudniillik római császárral; adománytok nem kell; az törököt töltsétek adománytokkal; mert noha im látod, édes öcsém, nékünk elégséges hitelünk, tekéntetünk van mostan az mi kegyelmes keresztyén császárunk előtt — de csak addig durál az német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni, azontúl mindjárt kontemptusban jutván, gallérunk alá pökik az német, akár pap, barát vagy akárki légyen.” (Kemény János: önéletírása. Bp. 1980 99—100.) Pázmány azért is lehetett ennyire, szinte már könnyelműen bizalmas az erdélyi követhez, mert szegről-végre atyafiságban voltak egymással. Pázmány nevelőanyja ugyanis — (akinek kedvéért a tizenhárom éves ifjú reformátusról katolikus hitre tért és felvételét kérte a jezsuita rendbe) — Toldi Borbála volt, — „kik közül való volt amaz nagyerejű híres vitéz Toldi Miklós” — Kemény János anyai nagyanyja pedig Toldi Petronella. Páz
