Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Walter Lüthi: Jézus példázata a kovászról
IO WALTER LÜTHI: JÉZUS PÉLDÁZATA A KOVÁSZRÓL meg. És ez a hit. Hiszitek-e? Hogy mit jelent kézzelfoghatólag hinni abban, hogy az ég egészen áthatja a földet, azt kell még tisztáznunk. Az első zsidó hallgatóságra ez a példázat okvetlen idegenül hathatott. Izrael évente megünnepelte az édes kenyér ünnepét. Ilyenkor hét napig mindenki kovásztalan kenyeret evett. Erre az ünnepre minden régi kovászt el kellett tisztítani. Kínosan ügyeltek arra, hogy a háztartásban egyetlen morzsája vagy porszeme se maradjon a régi kovásznak. Nemcsak a konyhai edényeket mosták meg, hanem még a bútorokat is kihúzkodták, úgy keresték a régi kovászt. Ráadásul még imádkoztak is, hogy ha valahol tud- tukon kívül maradt volna régi kovász, Isten maga pusztítsa el azt. így lett az ő fogalmi körükben a kovász nem a jónak, hanem a gonosznak, az ártalmasnak megtestesítője. Ilyen értelemben használva a szót, a kovászról szóló kép egészen más értelmet nyerne. Ha a világban levő gonoszról mondaná valaki, hogy az beleelegyedett a földbe, és nem nyugszik, amíg az egészet meg nem pos- hasztja, ez tetszenék nekünk, ezt könnyen megértenénk. Ha Jézus azt mondaná, hogy hasonlatos a Sátán országa a kovászhoz, amelyet fog az asz- szony, belekever három mérce lisztbe, és végül az egész megkel, akkor mindnyájan magunkra gondolnánk és a világ állapotára, és nagy megértéssel bólogatnánk a fejünkkel. Az ilyen fejbólintás azonban csak olcsó destrukció lenne. Az Ür szent könnyelműséggel megfordítja a képet, és azt mondja, nem a poklok birodalma, hanem a mennyek országa hasonló a kovászhoz, amely nem nyugszik, míg az egész földet át nem hatja. Ezt, nem kevesebbet, ezt kell hinnünk. Azzal kezdtem, hogy Isten levett a vállunkról egy gondot, ti. az Isten országa győzelméért való aggodalmaskodást. Egy gondot azonban meghagyott nekünk, és ez kell, hogy a mi egyetlen gondunk legyen: hiszünk mi ebben? „Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen! „Növeljed a mi hitünket!” ..Boldogok, akik nem látnak, és hisznek!” Bojtos Sándor fordítása Részlet Karinthy Frigyes „Isten” c. cikkéből (Címszavak a Nagy Enciklopédiához I. Szépirodalmi Kiadó. Bp. 1980) „... Két dolgot most már biztosan tudok. Az egyik, hogy rajtam kívül van valahol ő, aki tud rólam, aki jobban tudja nálam, ki vagyok. A másik, hogy hiába keresem így — hatalmasabb ő nálam, csak ő találhat meg engem — vakon tapogatózva, ha mindketten keresgélünk, eltévesztjük egymást, elmegyünk egymás mellett. Egyikünknek csendben kell maradni, — hadd legyek én az, a gyöngébb és fáradtabb. Várnom kell és figyelnem — várnom és figyelnem türelemmel — és csak mikor közelemben érzem tapogató kezét, szabad immár suttognom halkan: itt vagyok, itt vagyok, én vagyok az — lám, milyen egyszerű és világos lett minden, jaj, Istenem, én Istenem, én külön Istenem.” Karinthy Frigyes író születésének 100. évfordulója alkalmából közlünk írásaiból néhány olyan részletet — sokkal többet lehetne —, mely hitbeli, erkölcsi szemléletére jellemző. Ö különben, mint az egyik töredékből is kiderül, az evangélikus egyház tagja volt.
